Nyomdájából a magyar könyvművészet klasszikus szépségű alkotásai kerültek ki, miközben humoros, szatirikus anekdotákat, aforizmákat is írt. 155 éve született Kner Izidor író, nyomdász, könyvkiadó, a művészi könyvnyomtatás és könyvtervezés úttörője és kiemelkedő alakja.
„Bármilyen sikeres, eredményes munkálkodásnak csak az a része számít, amelynek a köz látja hasznát és amely az egyetemesség javát szolgálja.” (Kner Izidor: Félévszázad mezsgyéjén)
Vicces történetek, tréfák, anekdoták, aforizmák mestere volt Kner Izidor, aki 1860. február 5-én született Gyomán, ősei vándor könyvárusok voltak. Nagyapja 1832 óta gyakorolta könyvkötő hivatását, apja, Kner Sámuel 1857-ben kapott iparengedélyt, a családot a szarvasi nyomda látta el munkával. Anyja egy gyomai cipészmester lánya volt. Fia, Kner Imre nyomdász, könyvkiadó, a magyar könyvkiadás és nyomdászat művelt, széles látókörű egyénisége volt.
Nyomdász, kiadó, üzletember és író
Izidor 1873-tól tanult könyvkötészetet Szolnokon, Aradon, majd Budapesten, ezután dolgozott Székesfehérváron, Egerben, Tatán és Komáromban. 1882-ben 72 forint kezdőtőkével és egyetlen kézisajtó felszereléssel műhelyt alapított szülővárosában, Gyomán. Három év múlva elvállalta a Gyakorlati Bibliamagyarázatok című havi folyóirat nyomtatását, nem sokkal később már betűmintakönyvet adott ki. 1889-ben megnősült, Netter Kornélia, egy mokrini gabonakereskedő lánya lett a felesége, a vele kapott 3000 forintnyi hozomány jelentősen hozzájárult a nyomda megszilárdulásához. 1902-ben harminc, 1910-ben száznál több szakmunkást alkalmazott.
Nyomdáját az egyik legjobb vidéki intézménnyé fejlesztette, amely művészi kivitel terén számos fővárosi nyomdát is felülmúlt. Nevét eleinte a kor ízlésének megfelelő, divatos báli meghívók tették ismertté, ezeket Röpke Lapok címmel mintakönyvben is megjelentette. 1898-tól ő adta ki a Közigazgatási Mintatárat. Nyomdájából a magyar könyvművészet klasszikus szépségű alkotásai kerültek ki, motívumaik a magyar népi barokk épületek díszítőelemein alapultak, nevezetes sorozata a Monumenta litterarum és a Kner klasszikusok. Kner Izidor az 1914-es lipcsei kiállításon aranyérmet nyert, 1932-ben céhmesteri címet és oklevelet kapott.
„Frivolitást ne keress szóban, irásban, vagy képben, hanem a megértésben.”
„Ha a férj bizonyos korban kezd a feleségével szemben figyelmes lenni, a feleség joggal kezdhet kárpótlás után nézni. – Persze a férj jelenségek nyilvánulása előtt is bátran s biztosan kezdheti.”
Humoros, szatirikus anekdotákat, aforizmákat is írt, az Üstökös és a Borsszem Jankó című élclapok állandó munkatársa volt. Szakmai írásai Eszmék és viaskodások címmel 1904-ben, majd Eszmék címmel 1905-ben jelentek meg kötetben. Keserves kenyér című könyve 1928-ban, az Apró lurkóságok 1933-ban látott napvilágot. Önéletrajzi írásait 1931-ben adta ki, Félévszázad mezsgyéjén címmel. Aforizma- és anekdotagyűjteménye Kner Izidor agyafúrt alakjai címmel 1926-ban jelent meg.
„Vidéken nem hancúrozhatja úgy ki magát a gyermek, mint nagyvárosban, ahol a kicsinyke csibészeket a mindennapi sürgés-forgás, az élet lázas forgatagának szemlélése, látnivalója, testi épségre ügyelés, vigyázás is eléggé foglalkoztatja s így a falusi gyermekek vetik magukat inkább túlkorán rajzolásra, fúrás-faragásra és főként agyagfigurák formálására: kész anyagot lelvén porban-sárban.” (Kner Izidor: Félévszázad mezsgyéjén)
Kner Izidor a művészi könyvnyomtatás és könyvtervezés úttörője, kiváló mestere volt, aki egy műszaki kultúra nélküli környezetben korszerű, szervezett ipart teremtett, s ehhez szakmunkásgárdát is nevelt. Munkája mindig a minőség jegyében fogant, a mesterséget tisztelő, etikus magatartás és a tehetség szerencsés ötvözete jellemezte. A nyomdaipari tömegtermelésbe visszavitte a művészetet, ipari tárgytervezést művelt. Emellett igazi kapitalista volt, aki megkereste a kielégítetlen igényeket, és gyors szállítással igyekezett versenytársai fölé kerekedni. Jellemző rá, hogy 1902-ben Nyomdai tréfa címmel felhívást jelentetett meg: értékes jutalmat ígért annak, aki a 17 soros szövegben mind a 227 becsempészett sajtóhibát megtalálja.
Kner Izidor 1935. augusztus 19-én halt meg. Gyermekei és unokái is követték a szakmát, de többségük tragikus körülmények között halt meg. A Kner család a magyar könyvművészetben kiemelkedő szerepet töltött be, gondolva a nyomdaalapító Kner Izidor, fia Kner Imre, az 1948-tól Chicagóban élt lánya, a könyvkötő Kner Erzsébet és az 1940-ben szintén Chicagóba kivándorló fia, Kner Albert nyomdász és grafikus munkásságára. A Knereknek a magyar tipográfiában betöltött szerepével az unoka, Haiman György, a Magyar Iparművészeti Főiskola Typo-grafikai Tanszékének vezetője, maga is neves tipográfus több munkájában foglalkozott. A Kner-nyomda ma is működik, a régi épületben nyomdai múzeum létesült.
