1905. április 11-én született József Attila, és ennek emlékére 1964-től minden évben ezen a napon ünneplik Magyarországon a költészet napját.
József Attila: Ars poetica
(részlet)
Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
A meg nem értett költő
Balassi, Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany a magyar irodalmi kánon megingathatatlan tényezői, s ugyanez a helyzet Adyval, Babitscsal, Kosztolányival, József Attilával, Radnótival és Márai Sándorral vagy Faludy Györggyel, mint ahogyan a kortársakat tekintve Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina, Erdős Virág, Kemény István, Varró Dániel műveinek sora is bevésődött a lírát kedvelők listájára. Boldogok és büszkék lehetünk költőinket és műveiket tekintve. 50 éve, 1964. április 11. óta ezen a napon minden s költészetről, az irodalomról, könyvekről szól, tisztelegve a magyar líra előtt idehaza és a határokon túl is.
József Attila: Mint gyermek…
(részlet)
Mint gyermek, aki bosszut esküdött
és felgyujtotta az apai házat
s most idegenség lepi, mint a köd,
s csak annak mellén, aki ellen lázadt.
tudná magát kisírni, elfödött
arcát mutatni szabad mosolyának, –
József Attila zseni voltának eldöntése az irodalomtörténetre tartozik. Számunkra az a fontos, hogy zseninek érezte magát. E szempontból két döntő vonás válik fontossá: a lángelme öntudata és a külső elismerés utáni vágy és követelése. Élete folyamán ez utóbbi kielégítése körül volt a legtöbb baj. Ugyanakkor a zseni öntudata megkívánta az elsőbbség, az első hely rangját – ami számos konfliktust eredményezett: az elsőbbségért harcot is indított. Nekiugrott a magyar irodalmi élet legnagyobb neveinek, Babits Mihályról szóló tanulmányának is ez a lelki rugója. Mindemellett József Attila életművének fontos kérdése volt a szabadság és rend problémája, a költő fel is oldotta a dilemmát: „Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet” – írta a Levegőt című költeményben.
Babits Mihály, az élő irodalmi nagyság, pályájának delelőjén állt. Ha a magyar szellemi élet furcsa összevisszasága miatt nem is jutott el Arany János sikereihez, mégis minden jelentős fórumon elismerték. Páratlanul nagy irodalompolitikai hatalomra tett szert. Minden kis irodalmi ambíciójú vagy írónak képzelő tollforgató körülrajongta, nemcsak jelenlétében, hanem a sajtóban is. Ennek a „nagybetűs” Babits Mihálynak az egyeduralma két okból is bántotta és bánthatta a végletekig érzékeny József Attilát. Egyrészt nagyobb költőnek érezte és tartotta magát, másrészt Babits Mihály nem fedezte őt fel, sem elismerésben, sem anyagi juttatásban nem részesítette. Megbosszulta, majd 1935-ben Mint gyermek… címmel engesztelő költeményt is írt.
József Attila: Ady emlékezete
(részlet)
– Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta
szóval, tettel és hallgatással is?
Mért békitik a símák alattomba’
lány-duzzogássá haragvásait?
Földön a magyar és földben a költő,
dühödt markába rögöket szorít,
melléről égre libbent föl a felhő,
de tovább vívja forradalmait.
Ady Endre a modern költészet megteremtője és ura óhatatlanul is tiszteletet ébresztett József Attilában, még akkor is, ha személyiségük merőben különbözött. Ady barátokkal vette magát körül, végigkísérték éjszakai tivornyáin, körülrajongták, istenítették, hódoltak neki, mint alattvalók a költőkirálynak. Elég volt egyetlen ferde pillantás, hogy a „király” örökre kiűzze birodalmából a lázadót. József Attila demokratikusabb egyéniség volt, nem akart úgy titánkodni, mint Szabó Dezső vagy Ady Endre. De azért az első akart lenni, s mindent megtett, hogy az elsőbbség elvitathatatlanul az övé legyen. „Ó Ady, a magyar Ugarra hull a hó” – írja 1922 végén, visszasírva elődjét, akit túl akar szárnyalni.
József Attila örökségét a rendszerváltáskor „politikailag”, majd egy évtizeddel később a posztmodern jegyében szerették volna leváltani, de nem tudtak mit kezdeni vele: változatlanul ő az legidézettebb magyar költő, akinek kortársai tovább írják életművét.
Kristálytiszta gondolkodás, műveltség, rendíthetetlen magyarság és korát megelőző igazi európaiság jellemezte Márai Sándort, a XX. század kiemelkedő íróját, költőjét. Amikor Márai „örök számkivetésbe vonult”, Amerika lett a menedéke, ahol Arany János és Krúdy Gyula nyelve tartotta benne a lelket. Mindig „megvesztegethetetlen és hűséges” maradt Kassához, a szülőhelyéhez, Budához és a hazájához – fogalmazott az alpolgármester, felidézve Márai szavait: „Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret”. Ránk hagyta a Halotti beszéd és az 1956-ban született Mennyből az angyal című verseket is.
Márai Sándor: Mennyből az angyal
(részlet)
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Márai Sándor 1900. április 11-én született kassai polgárcsalád gyermekeként. Már 18 évesen a Budapesti Napló szerkesztője volt, a húszas években a frankfurti egyetemen tanult, cikkei a legrangosabb magyar és német lapokban jelentek meg. Az Egy polgár vallomásai című első kötete 1934-ben jelent meg, 1943-ban kezdte írni élete végéig folytatott Naplóját. A háború után, 1948-ban elhagyta az országot, Itáliában, majd New Yorkban telepedett le. Az 1956-os forradalom hírére Münchenbe ment, de már csak a szovjet tankok bevonulásáról értesült. San Diegóban lett öngyilkos 1989. február 21-én. Akadémiai tagságát halála után állították vissza, a Kossuth-díjat posztumusz kapta meg.
Az a Pilinszky János, aki Adyt a legjelentősebb modern magyar lírikusnak tartotta, és 1969-ben úgy látta, hogy „hatása közvetlenül vagy közvetve szinte valamennyiünkben benne él”, azaz én-kultuszát teljességgel időszerűtlennek tartotta. Legnyilvánvalóbb folytatójaként Juhász Ferencet és Németh Lászlót nevezte meg, ám József Attila emlékét a szívében ápolta. József Attila emlékkönyvébe című írásában így emlékezik meg a tragikus körülmények között elhunyt költőről:
„Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma – költők tudják csak igazán! – egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle. Mozarti tehetség volt: a legbonyolultabb és a legegyszerűbb, a legmélyebb és a legtörékenyebb, a legsúlyosabb és a legáttetszőbb. (…) Sorsa a legkülönbekével rokon: Hölderlinével, Kafkáéval, Jézuséval.”
Felhasznált irodalom:
Mekis D. János: Ady-kultusz és Ady-hatás
József Attila: Összes verse
Nyugat Irodalmi Folyóirat, OSZK
Földes Anna: Átéltem egy évszázadot. Utolsó interjúk Fejtő Ferenccel – Fejtő Ferencről
