November 11-én lett 65 éves Kulka János Kossuth- és Jászai-díjas színművész, számos nagy sikerű színdarab, játék- és tévéfilm szereplője.
„Gyermekkoromban szegedi lakásunkban mindig nagy volt a jövés-menés. Érdekes, tehetséges emberek jöttek hozzánk, képzőművészek, színészek, táncosok… nagyon élveztük a társaságot, jó volt a hangos beszélgetés hangjára elaludni. […]
Volt egy nagy baráti társaság, amellyel minden nyarat az úszóházon töltöttünk a Tiszán. Minden nap ott találkoztunk, együtt voltunk, igazi nagy csapatként. Úsztunk, fejeltünk, ugráltunk a vízbe, eveztünk. (….)
Gyönyörű, mesebeli, gondtalan nyarak voltak ezek.” (Kulka János: Önéletrajz)
Kulka János (teljes neve: Kulka János Tamás) 1958. november 11-én Budapesten született, de Szegeden nőtt fel, ahová apja, a neves mellkassebész, Kulka Frigyes munkája miatt költöztek. Nővére kutatóorvos lett, a szegedi színházban néhányszor gyermekszínészként is fellépő János a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett, Kazimir Károly osztályába. Eredetileg bölcsész szeretett volna lenni, de érettségijének évében nem indult az egyetemen angol-francia szak.
1981-ben diplomázott, először a Pécsi Nemzeti Színházhoz, majd 1985-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, ahol nyolc évet töltött el, ezután tíz éven át a budapesti Radnóti Színház tagja volt.
1993-ban franciául játszotta el Jeles András Szerbusz, Tolsztoj című kamaradarabjának franciaországi előadásán Nizsinszkij szerepét. 2003 és 2013 között a Nemzeti Színházban játszott, majd a Katona József Színház tagja lett, szerződését az idén márciusban betegsége miatt nem hosszabbította meg.
Pályáját számtalan sikeres alakítás jelzi.
Játszotta Csongort (Vörösmarty: Csongor és Tünde), Szvidrigajlovot (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés), Apollónt (Euripidész: Alkésztisz), a Dauphint (Shaw: Szent Johanna), Shakespeare Othellójában a címszerepet és Jagót is, Wolandot (Bulgakov: A Mester és Margarita).
A Nemzeti Színházban emlékezetes volt mint III. Richárd Shakespeare drámájában, mint Kuligin (Csehov: Három nővér), mint von Walter (Schiller: Ármány és szerelem), illetve az Angyalok Amerikában és Egyszer élünk avagy a tenger azon túl tűnik semmiségbe című darabokban.
A Katonában Dürrenmatt A nép ellensége című drámájával debütált, majd játszott többek között Beckett Godot-ra várva című abszurdjában és A két Korea újraegyesítésében, a kétestés Faust I-II-ben Mephistopheles volt.
Szerepelt az Új Színházban, a Radnóti Színházban is, valamint a Belvárosi Színházban az Amadeusban mint Salieri és az Oscar-díjas Esőember című film színpadi adaptációjában. Utóbbi szerepre az Autizmus Alapítvány központjában autista emberek között készült fel, s alakítása nyomán az Autisták Országos Szövetsége nagykövetének választották.
Zenés darabokban is nagy sikerrel lépett fel (Loewe: My Fair Lady, Lehár: Cirkuszhercegnő, Jacobi: Leányvásár, Dés: Valahol Európában).
Csákányi Eszterrel közös zenés estjük a Music Hall címet viselte, önálló lemeze Dalok címmel 1994-ben jelent meg. A Férfi és Nő című zenés műsorban Udvaros Dorottya, Básti Juli és Cserhalmi György társaságában énekelt Dés-Bereményi dalokat, 2016-ban Ha volna valaki címmel sanzonestet állított össze.
A nyolcvanas évek közepén indult Szomszédok című teleregényben ő volt Mágenheim doktor, majd az Életképek című sorozatban is főszerepet kapott.
A Doktor House című tévésorozatban ő volt a főszerepet játszó Hugh Laurie magyar hangja: a feladattól először félt, mert Szakácsi Sándor helyét kellett átvennie.
Filmen is gyakran szerepelt, emlékezetes alakítást nyújtott A napfény íze, a Kontroll, a Kaméleon, A berni követ, a Félvilág, a Budapest Noir című alkotásokban,
A vizsga című filmben egy ávós tiszt, a Swingben egy transzvesztita bártulajdonos, az Argo második részében egy japán bűnöző-szindikátus „helyi képviselője” volt. A berni követért 2014-ben Los Angelesben a Magyar Filmfesztiválon a legjobb dráma főszereplőjének járó kitüntetést kapta, a Félvilágért pedig 2016-ban a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Magyar Filmdíjat. A tizenegy évvel ezelőtt bemutatott A vizsga főszereplői visszatértek 2022-ben A játszma című filmben, melyben Kulka János ismét a legendás kémet, Markó Pált alakította. A film óriási siker lett, több nemzetközi díjat is elnyert.
Fontos irodalmi műveket szólaltatott meg hangoskönyvben, ilyen Szerb Antal Utas és a Holdvilág, Ottlik Géza Iskola a határon című regénye, Kertész Imre-Esterházy Péter Egy történet című művében pedig Kertész szövegét adta elő.
2016 tavaszán súlyos stroke-ot kapott, életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta. Az ezt követő súlyos afáziából (beszédzavaros állapot) hosszú rehabilitációval épült fel, elfelejtett angolul és franciául. Az agyi érkatasztrófa miatt a műtét után mozgását rehabilitációk során nyerte vissza
Új hobbija a festészet lett, szavak helyett képekben igyekszik kifejezni magát. Idén már – néma – szerepet vállalt az X – a rendszerből törölve című filmben, és a napokban jelentették be, hogy 2019 elején két alkalommal ismét színpadra lép, Móricz Zsigmond Árvácska című regényének adaptációjában.
Művészi munkáját számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el.
1989-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1996-ban érdemes művész, 2003-ban kiváló művész lett, többször kapta a színházi kritikusoktól a legjobb férfialakítás díját, a Halhatatlanok Társulatának 2005 óta tagja, ebben az évben vehette át a Gábor Miklós-díjat is. A Kossuth-díjat 2006-ban vehette át „sokoldalú, minden helyzetben hiteles, a humanista értékrendet közvetítő művészetéért, méltán népszerű szerepformálásaiért”. 2007-ben Pro Urbe Budapest díjat, 2009-ben Páger Antal-díjat vehetett át, 2012-ben kiérdemelte a Radnóti Miklós antirasszista díjat 2015-ben a Katona József Színházban a Vastaps Alapítvány díját vehette át a legjobb férfi főszereplőként a Faust I-II-ben nyújtott alakításáért. Egy évvel később a Magyar Filmdíj a legjobb férfi mellékszereplőnek (játékfilm) járó díjat ítélték neki, 2019-ben a Hazám-díj lett az övé.
