Ma már mindenki tisztában van vele, hogy gróf Buttler Jánost soha nem erőszakolták rá Mariskára. Ellenben boldogan kötött frigyet Dőry Katalinnal. Mikszáth a hosszú évtizedek alatt egyre színesebb anekdotákat vett regényének alapjául. Így jött létre a Különös házasság.
A 19. század tízes éveiben Dőry István báró erőszakkal, fondorlatos módon és akarata ellenére összeeskette egy helybeli plébánostól megejtett lányát, Mariskát Buttler János gróffal. Utóbbinak minden vagyona és befolyása sem volt elég ahhoz, hogy felbontsa a köteléket. Mikszáth Kálmán Különös házasságának volt némi valóságalapja, azonban csak némi. A kész remekmű sokkal inkább olvasmányos kalandremény, mintsem korhű történelmi dokumentum.
„csak úgy, hogy megtörténhetett volna”
Mikszáth nem sokat foglalkozott forrásainak hitelességével, és megtörtént esetként dolgozta fel ezt a múlt század végén hallott anekdotikus történetet; ez a csavar csak érdekessé és izgalmassá tette regényének az alapját. Méltán nevezte hát különösnek ezt a házasságot Mikszáth Kálmán 1900-ban megjelent regényében.
Kérdés, úgy történt-e az eset, ahogy Mikszáth megírta. Vagy a Dőry család háborgott, hiteltelennek mondva az író forrásait. Alighanem igazuk volt: a valóságban sok minden másképp történt. 1792-ben az alig 19 éves fiatalember szerelembe esett, és azonmód feleségül vette Dőry Katalint Girincsen, a Dőryek birtokán. Buttler János pedig sürgette az esküvőt. Az feltehető, hogy a Dőry család szívesen fogadta az ország egyik leggazdagabb, több 10 ezer holdas örökség várományosát, de az bizonyos, hogy semmiféle fordulattal nem kényszerítették az ifjú grófot a nászra. A házassági ígéret nagysága sem okozott gondot a fiatalembernek, hiszen dr. Döry Ferenc Gróf Buttler János házassága című kötet szerint aláírta a szerződést: „30 ezer forintokat adományoz Buttler János gróf Dőry Katalin kisasszonynak”.
Az esketés teljesen szabályos volt, sőt Buttler sürgette is: levelet is írt az illetékes papnak, hogy a korban szokásos és megkövetelt házasságkötést megelőző várakozási időtől tekintsen el. A szerelemházasság azonban nem tartott sokáig. Csakhogy alig két év együttélés közben megromlott kapcsolata a feleségével: egymást vádolták és hűtlenséggel gyanúsították. Előbb az asszony intézett kérvényt az egyház felé, de csak különélési szándékkal és csak tartásdíjat remélt (ekkor még nem kapott, ám később szépen megélt a neki kiutalt összegből). Szó sem volt a házasság érvénytelenítéséről. Buttler többször megpróbálta rendezni viszonyukat, és visszahívta az elköltözött feleségét. Végül 1809-ben végül Buttler azon a címen kérte házassága érvénytelenítését, hogy gyermektelen, ám az egyház ezt nem fogadta el. Az ügyvédek mindennel próbálkoztak, például legendákat költöttek, ezek közt szerepel az „erőszak”. A közvélemény Buttler pártjára állt, aki a konzervatív Dőryvel ellentétben nagy összegeket áldozott reformcélokra. A válóper országos botránnyá dagadt, sokféle változatban mesélték a felső-magyarországi udvarházakban. A gyermektelen grófi pár 1795-ben a kassai szentszék ítélete alapján „ágytól- asztaltól elválasztatott”.
Csorbítja-e a történeti igazság a mikszáthi korfestés művészi igazságát? Az író maga így válaszolt erre: „a jelen esetben a történetnek váza, magja véletlenül igaz, de ha valaki oly naivul keresi az igazat, hogy lakott-e Bényen akkor Medve nevű doktor, mondta-e ezt vagy amazt Thugut báró vagy Bernáth Zsigmond, és volt-e az odavaló kocsmárosnak olyan Napóleon-kakasa és olyan csibukozó felesége, aminőt írtam – akkor ezt a történet nem igaz. Pedig egy történetnek mindig igaznak kell lennie, ha jóravaló író beszéli. Csakhogy nem úgy, hogy megtörtént, hanem csak úgy, hogy megtörténhetett volna.”
A nagyvilági életet élő gróf egyébként 1845-ben halt meg. Vagyonát jótékony célra ajánlotta: a Ludoviceumra, vagyis a Ludovika Akadémiára tett 126 000 forintnyi alapítványtételével beírta nevét a magyar tisztképzés történetébe.
Mi mást adhatott a kissé „nagyot mondó” íróról szóló kötetének címéül a feleség, Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona? A magyar irodalomtörténet talán legodaadóbb írófelesége Két különös házasság című visszaemlékezésében így ír férjéről: „Végtelen örömöm volt, mikor Kálmán új könyve, A tekintetes vármegye megjelent, nemcsak azért, hogy a könyv olyan óriási sikert aratott, hanem azért is, mert úgy éreztem, hogy egy része az én lelkemnek is benne van a könyvben. Egy-két elbeszélése még fiatal leány koromból, a többi pedig, egy-kettő kivételével, Mohoráról szólott. A kiadó egy igen díszes, csatos kötésű példánnyal lepett meg, melyet én egész áhítattal nézegettem. Kálmán kivette a kezemből, egypárszor szinte úgy látszott, szeretettel végigsimogatta, aztán beírta az előlapra házasságunk évszámát. – Így ni – mondta igen meghatva, ezentúl ez lesz a mi családi bibliánk.”
LaZa
