Madách Imre költő, író, akadémikus, Az ember tragédiájának megalkotója 195 éve, 1823. január 20-án született Alsósztregován (ma Szlovákia).
1823. január 20-án (január 21-én a keresztelő napja volt) Alsósztregován (ma Szlovákia) született Madách Imre. Kisnemesi családból származott. A kisfiúkorától fogva tüdőbajjal, köszvénnyel és szívbetegséggel küszködő fiú magánúton tanult, vizsgáit a piaristák váci gimnáziumában tette le, több nyelvet sajátított el és betekintést nyert a klasszikus és a modern irodalom világába.
„Nem az idő halad: mi változunk”
Már 14 évesen, 1837-től a pesti egyetemen filozófiát, majd jogot hallgatott. Ekkor már verselgetett, 1840-ben Lantvirágok címmel kötete is megjelent. A negyvenes években írta a Csák végnapjai, a Férfi és nő, a Csak tréfa című drámákat. Tanulmányait befejezve Nógrád megyében aljegyzőséget vállalt, 1842-ben ügyvédi vizsgát tett, de betegsége miatt egy évvel később lemondott az aljegyzői tisztségről. 1845-ben anyja akarata ellenére feleségül vette Fráter Erzsébetet, egy bihari nemesi család szabad szellemű és szabados viselkedésű lányát. A feltételezések szerint Madách Imre Fráter Pál, Erzsébet nagybátyja balassagyarmati hivatalában találkozhatott először, a lánykérésre pedig nem sokkal egy Balassagyarmaton rendezett megyebál után került sor. Négy gyermekük született, Aladár, Jolán, Borbála, és az elsőszülött Imre, aki csak néhány órát élt.
Az anyós és menye közt feszülő feloldhatatlan ellentét, a sorozatos otthoni problémák elől Madách az írásba vonult vissza. Madách Imre és régi nemesi családból származó felesége hét viszonylag boldog évig élt házasságban Csesztvén, mielőtt megromlott köztük a kapcsolat. 1852-ben Kossuth személyi titkárának rejtegetése miatt letartóztatták, s Pozsonyban, majd a pesti Újépületben raboskodott. 1853-as szabadulása után házassága végképp megromlott, s 1854-ben közös megegyezéssel írrták alá a válási szerződést. Madách Imre ekkor 31, Fráter Erzsébet 27 éves volt. Ahogy találkozásuk, úgy házasságuk végét is egy bálhoz kötik: Madách nem akart elmenni a losonci bálba, felesége azonban igen, s oda Meskó Miklós kísérte el, a botrány után pedig nem maradt más választása a házaspárnak, mint a válás. Madách ezt követően három gyermekükkel visszaköltözött anyjához Sztregovára, ekkoriban kezdte el Mózes című drámáját.
MADÁCH IMRE: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA
(részlet)
Lucifer
Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
Az angyalokra mutatva
Dicsér eléggé e hitvány sereg,
És illik is, hogy ők dicsérjenek.
Te szülted őket, mint árnyát a fény,
De mindöröktől fogva élek én.
Az Úr
Hah, szemtelen! Nem szült-e az anyag,
Hol volt köröd, hol volt erőd előbb?
Lucifer
Ezt tőled én is szintúgy kérdhetem.
A kutatók eltérően látják a házasság megromlásának okát; okolják Majthényi Annát, Madách édesanyját, aki beleszólt a fiatalok életébe, és katolikusként eleve ellenezte, hogy fia református lányt vegyen el, de hibáztatják a szeszélyesnek és kacérnak tartott feleséget, illetve a zárkózott Madáchot is.
1859. február 17-én kezdte írni élete fő művét, a hírnevet és Arany János barátságát magával hozó Az ember tragédiája című drámát, amelyet – hihetetlen, de alig egy év alatt – 1860. március 20-án már be is fejezett.A mű első kiadása 1862. január 16-án látott napvilágot, s már saját korában óriási népszerűségre tett szert. Szerzője az ember és az emberiség sorsának alakulására és magyarázatára tett kísérletet 15 színben, Ádám és Éva alakja köré fonva a történelmet.
A tizenöt színből álló költemény első három színe (I. A mennyekben, II. A Paradicsomban, III. A Paradicsomból kiűzetve) és az utolsó szín (XV. A Paradicsomból kiűzve) keretbe foglalják a köztük lévő tizenegyet. Ezért az első három és az utolsó színre Keretszínekként vagy Biblikus színekként, míg a közrefogott tizenegy színre Történeti színekként szokás utalni.
Tisztelt Hazafi!
Miután Kegyed, elútazása előtt, engem föl nem keresett, engedje, hogy én látogassam meg e néhány sorral. Az „Ember Tragoediája” úgy conceptióban, mint compositióban igen jeles mű. Csak itt-ott a verselésben – meg a nyelvben – találok némi nehézkességet, különösen a lyrai részek nem eléggé zengők. De igy is, a mint van, irodalmunk legjelesb termékei között foglalhat helyet…
Ha ohajtásom Kegyed akaratjával találkoznék, akkor sorról-sorra kijelölném azokat a helyeket, hol – semmi esetre sem lényeges – változtatást gondolnék célszerűnek, vagy belenyugvás esetén magam tennék rajta egy-két tollvonást…
Becses válaszát elvárom. Fogadja leghőbb üdvözletemet a gyönyörért, melyet müve által okozott, a fényért, melyre költészetünket deriteni hivatva van!
Pest. sept. 12. 1861.
Rokon érzelmi pályatársa
Arany János
MADÁCH IMRE: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA
(részlet)
Lucifer
Minden, mi él, az egyenlő soká él,
A százados fa s egynapos rovar.
Eszmél, örül, szeret és elbukik,
Midőn napszámát s vágyait betölté.
Nem az idő halad: MI változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.
Ne félj, betöltöd célodat te is,
Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van
Szorítva az ember egyénisége.
A Tragédia színeiben Madách (a lírai hős, Ádám, illetve kalauza, Lucifer szemén keresztül) végigvezet a biblikus és földi világtörténelem művészi szándékai szerint kiemelt és értelmezett „nagy pillanatain”, s látnia kell: az emberiség kiemelkedő alakjai új meg új eszmékkel, hanyatló s megújuló erkölcsi felbuzdulással küzdenek az emberiség tökéletesedéséért, a jobb sorsért, az mégis bukásból bukásba hanyatlik. A földi történelem vége pedig magának a Földnek és egyúttal lakóinak teljes tönkremenetele. Látomásai hatására Ádám úgy dönt, nem érdemes az életre és már-már eldobja azt magától; társa, a gyermekük megfoganását megjelentő Éva szavára, valamint az Úr biztatására úgy dönt – bár továbbra is kételyek mardossák – vállalja a küzdelmet, amit az egyes ember és az egész emberiség sorsának beteljesítése jelent.
Madách 1861-ben visszatért a közéletbe: országgyűlési képviselő lett, beválasztották a Kisfaludy Társaságba, 1863-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Főműve bemutatását azonban már nem élhette meg, 1864. október 5-én, 41 évesen hunyt el Alsósztregován,a költő apja által épített kúriában, ahol nemcsak gyermekéveit töltötte, hanem nehéz férfikorát is.
Fráter Erzsébet kilenc évvel élte túl férjét, és 1873-ban a szegények kórházában halt meg. Egyes kutatások szerint epilepsziás roham, mások szerint erős alkoholmérgezés végzett vele.
A magyar dráma napját Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve 1984 óta rendezik meg ezen a napon, hogy ráirányítsák a figyelmet a magyar drámairodalom értékeire, és új művek születését ösztönözzék.
Az ember tragédiáját először 1883. szeptember 21-én vitte színre a Nemzeti Színház Paulay Ede rendezésében, a darab 1500. előadására 2000. április 7-én került sor. A Duna partján felépült új Nemzeti Színház 2002. március 15-én szintén Az ember tragédiája díszbemutatójával nyitotta meg kapuit. Madách Imréről számos közterületet neveztek el az országban, a főváros egyik legnépszerűbb színháza is az ő nevét viseli. Szobra többek közt a Margitszigeten és Balassagyarmaton látható. Hegedűs Géza A magyar irodalom arcképcsarnokában így ír:
„Eszméinek gazdagsága mindenki számára ad lelkesednivalót és kifogásolnivalót. Attól függően, hogy mit olvasunk ki belőle nagyobb hangsúllyal, lehet lelkesen dicsérni és indulatosan elutasítani… csak közömbös nem lehet iránta sem olvasó, sem néző. Szakadatlanul gondolatokat kelt, és indulatokat ébreszt.
És nincs még egy mű, amelyből ily világosan rajzolódnék elébünk, hogy mi minden foglalkoztatta a reformkorban induló, a forradalmat és bukását átélő s a század nagy kiábrándulásáig eljutó nemzedék műveltebb elméit, mint Az ember tragédiája: az eszmék keletkezésének, elavulásának és új eszmék keletkezésének ez a nagy történelmi körképe. Ugyanaz az évtized szülte, mint Ibsen Peer Gyntjét és Flaubert drámai költeményét, a Szent Antal megkísértését.
A három nagy alkotóművész nem tudott, nem tudhatott egymásról, de végső lényegükben mind a három nagy mu arról szól, hogy az eszmék kelnek és múlnak, de él az ember, aki egyre új gondolatrendszereket formálva halad a maga útján. Mind a három a kiábrándulás látomása, de mind a három a kiábrándulásait túlélő, diadalmas emberé is.
Az ember tragédiája a mi irodalmunk egyik legvilágirodalmibb jellegű és értékű halhatatlan műve, költőjének helye irodalmunk legnagyobbjai mellett és a világirodalom lényegesei között van.”
