„Marc a nevem, a lelkem érzékeny, a pénztárcám üres, de azt mondják, tehetséges vagyok.” 135 éve született Marc Chagall orosz származású francia festő, a huszadik század egyik legnagyobb festőegyénisége. kiemelkedő képzőművésze.
Marc Chagall (Moise Zaharovics Sagalov, másként Moishe Segal, oroszul: Марк Захарович Шагал, Мойше Хацкелевич Сегалов) 1887. július 7-én született Vityebszkben. Nyugat-Oroszországban, kilencgyermekes vallásos zsidó családban látta meg a napvilágot. Apja egy heringraktárban dolgozott, anyjának fűszerüzlete volt. Chagall a helyi zsidó iskolába, majd a vityebszki orosznyelvű gimnáziumba járt. Egy vityebszi festőnél, Jehuda Pen műhelyében kezdett festeni. 1907-ben Szentpétervárra ment, ahol Léon Bakstnál három évig tanult. E korai éveire jellemző A halott című képe, és a Jegyesem fekete kesztyűben, melyek már a szürrealizmus jegyében készültek.
Chagallt 1909-től az alkotás alapkérdése – magának a festészetnek a státusa – foglalkoztatta, amire a gyakorlat kényszerítette.
„Mi a festészet valójában? Pusztán az anyagi világ illuzórikus utánzata, a látvány megjelenítésének eszköze? Vagy inkább a valóság felfedezésének, a jelenségeken túlmutató lényeg feltárásának kiváltságos módja, akárcsak a költészet?”
1910-ben egy pártfogója segítségével Párizsba utazott, ahol avantgárd költőkkel és festőkkel ismerkedett meg: Max Jakobbal, Apollinaire-rel, Soutine-nal, Delaunay-vel, Léger-vel és másokkal, nagy hatást tett rá a kubizmus. Ösztönzésükre kibontakoztak Chagallban azok a költői és irracionális tendenciák, amelyek már oroszországi képein feltűntek. A párizsi impresszionista, fauvista és posztimpresszionista festők hatására ő is élénkebb színeket kezdett alkalmazni. Ekkori jellegzetes művei: Én és a falu, Tisztelet Apollinaire-nek, Golgota, A muzsikus, Párizs az ablakomból.
-christus-1912-mom.jpg)
Ezeken már feltűnik jellegzetes komplexitása, montázsszerűen szétszórt motívumai jelzik, hogy a művész álmainak belső teréről van szó. Képzeletének fő forrásai a gyermekkori, vityebszki emlékek, a képek légköre jiddis tréfát, orosz tündérmesét vagy zenés színdarabot idéz, a főszereplő gyakran maga a festő.
„Miért érint meg annyira a sminkjük és a grimaszaik? Velük új távlatok felé haladhatok… Chaplin arra törekszik a filmben, amit én a festményeimen. Talán ő az egyetlen művész ma, akivel ki tudok jönni anélkül, hogy egy szót kellene szólnom.”
Nemcsak festményeket nézett meg, hanem jelentékeny emberekkel is megismerkedett. Tehetséges művészek vették körül, megérezvén benne az igazi kollégát; így kötött barátságot Guillaume Apollinaire-rel, Max Jacobbal és Blaise Cendrars-ral. Apollinaire említette elsőként nyomtatásban Chagall nevét a Salon des Independents-ban kiállított képeiről beszámolva.
Miután Párizsban már szerepeltek képei a szalonokban, megnyithatta első saját tárlatát Berlinben, 1914-ben, a Der Sturm galériájában. Művei erősen hatottak a német expresszionistákra. Ezután hazatért Vityebszkbe, az I. világháború kitörésekor viszonylag realista képeket festett: Az imádkozót, a Zöld rabbit. 1915-ben megnősült, felesége egy vityebszki kereskedő lánya, aki több képén szerepel, így A születésnap-on, vagy a Kettős portré borospohárral címűn.
1917-ben üdvözölte a forradalmat, a vityebszki körzet képzőművészeti népbiztosa lett, helyi múzeumot és akadémiát tervezett. Két és fél év küzdelmei után azonban feladta a harcot, s Moszkvába költözött. Itt Sólem Áléhem darabjaihoz tervezett díszleteket és jelmezeket, s falfestményt a Zsidó kamaraszínház számára. 1922-ben végleg elhagyta hazáját, Berlinbe ment, majd 1923-ban Párizsban telepedett le.
Elsajátította a rézmetszés technikáját, illusztrálta Gogol Holt lelkek című regényét, majd La Fontaine meséit, s elkezdte a Biblia feldolgozását. Ekkor kevesebb képet festett, de Az Eiffel-torony szerelmesei és a Cirkusz költőisége nagy népszerűséget szerzett neki. Hitler előretörésére a művész új látomásokban reagált, ilyen a Fehér keresztrefeszítés.
Sokat utazott, kiadta önéletrajzának francia változatát. 1941-ben a németek elől Amerikába menekült. Felesége, 1944-es halála után, számos képén megjelent, sokszor menyasszonyként: Körülötte, Esküvői gyertyák, Nocturne. 1945-ben Sztravinszkij Tűzmadarának díszleteit és jelmezeit tervezte New Yorkban. Itt rendezett nagy retrospektív kiállítása az amerikai közönséget is meghódította.
1948-ben ismét Franciaországba költözött, Vance-ban telepedett le. 1952-ben ismét megnősült. Új korszakának művein Párizs képei dominálnak. Díszleteket készített az Operának, üvegablakot tervezett a metzi székesegyháznak s a jeruzsálemi Héber Egyetemnek. 1964-ben fejezte be a New York állambeli Fulton templomablakait és a párizsi Opera mennyezetfreskóit, majd A zene forrásai és A muzsika diadala című falfestményeit a New York-i Metropolitan Operában. 1966-1969 közt a jeruzsálemi parlament fali pannóit tervezte meg. 1973-ban Nizzában megnyílt a Chagall-múzeum, 1977-ben a Louvre nagy retrospektív kiállítással tisztelgett előtte. 1985. március 28-án halt meg Párizsban.
Chagall munkái a személyes élményeket a forma szimbolikus elemeivel ötvözik, inkább a belső költői erőre, mint a festészet logikájára támaszkodva. Fiatalkori műveiben a szürrealizmus előtt elsőként tudta a pszichikai valóságot kifejezni. Gazdag látomásaival, virágcsokrok, bohócok, repülő szerelmesek, fantasztikus állatok, bibliai próféták, háztetőn játszó hegedűsök motívumaival Chagall századunk nagy újítói közt a legnépszerűbbek egyike lett.
Irányzatokhoz nem sorolható, egészen különálló egyéniség volt, aki nem a jelenségeket, hanem azok emlékképét ábrázolta. Álomszerű témáit gazdag színekkel és könnyed, festői stílusban jeleníti meg, mely – bár az expresszionizmusra, a kubizmusra és az absztrakcióra is épül – megőrzi személyes jellegét. A tárgyakat szabadon társítja azok érzelmi jelentősége szerint. Legjobb képein szereplő vizuális metaforái szinte példátlanok a modern művészetben.
Első, 1907-10 közti korszakának témáit sötét színekben s hagyományos formák keretén belül jeleníti meg. 1910-től a húszas évek végéig a kubista képépítés és a modern színelmélet eredményeit alkalmazta, 1930-tól pedig a korábbi műveinek jelképei (szárnyas óra, gyertyatartó, kecske, virágcsokor, szerelmespár, hal, stb.) formai kötöttségektől mentesen, lelki viharainak hatására népesítik be a vásznait.
Önéletrajza Életem cím alatt magyarul is megjelent. A magyar közönség harminc év után két nagy tárlaton is láthatta képeit Budapesten, legutóbb 2001-ben a Zsidó Múzeumban, valamint művészplakátjait ugyanabban az évben a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
