„Engem nem érdekelnek a szépségkirálynők, a menők, arról akarok írni, ahol a nép élete zajlik…” Moldova György Kossuth-díjas író 88 éves korában hunyt el.
„Az emberiség nevetve válik meg a múltjától, de nem jókedvűen. Így érzi magát az is, aki számot vet a XX. Század 36525 napjával. Ha az utolsó év nem hoz változást – és miért hozna – egyetlen nap sem múlt el háborúk, katasztrófák, diktátorok őrjöngése nélkül. A távozótól mégis illik elbúcsúzni. Ebbe a 2000-ik évre szóló naptárba igyekeztem belefoglalni a század nevezetes eseményeit, egyéniségeit, egyházi és közmegegyezéses ünnepeit, filozófiai és csillagászati csomópontjait, ha csak egy-egy mondat erejéig is. A naptár lapjairól vezényszó harsan fel: „XX. Század lelépni!”, a távolban egy új, talán tisztább szellemű sereg készülődik, még nem tudni mi vár ránk, „XXI. század, vigyázz!” (Moldova György: Moldova György kalendáriuma a 2000. évre)
Moldova György 1934. március 12-én született Budapesten. A Szent László Gimnáziumban érettségizett, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára járt. Diplomáját csak 1986-ban vehette át: 1957-ben letett államvizsgái után ugyanis diplomamunkaként a Rajk-perről írt drámát, amelyet osztályfőnökének, Háy Gyulának olvasott fel. Háyt azonban az 1956-os forradalomban és szabadságharcban játszott szerepéért „menet közben” letartóztatták, az új osztályfőnök pedig ragaszkodott ahhoz, hogy Moldova változtasson témát. Erre nem volt hajlandó, és a főiskolát otthagyva bányásznak állt, ezután még több kétkezi munkát is kipróbált, volt kertész, konzervgyári munkás és javítóintézeti nevelő, úgyhogy „alulnézetből” is megismerte az életet. Éppen kazánszerelő volt, amikor egy munkára a filmgyárba küldték, ahol barátai rábeszélték, hogy írjon meg egy forgatókönyvet. A Szerelemcsütörtököt egymilliónál többen látták, Moldova pedig ott ragadt dramaturgként, 1964-től szabadúszó volt.
„Ne utánozzatok senkit, mert minden emberben külön csoda rejlik.”
Első könyve, Az idegen bajnok 1963-ban jelent meg, és nyomban a közönség kedvencévé tette. Ezután ontotta a könyveket, a hatvanas évek közepétől a rádiókabaré, a nyolcvanas évek közepén a Ludas Matyi című élclap és a Magyar Nemzet című napilap munkatársa volt. Rendkívül termékeny író volt, félszáznál több szépirodalmi, harmincnál több riportkönyve jelent meg, több mint tíz millió általa írt könyv kelt el, és több színdarabját is bemutatták.
„Sárközi Márta, a magyar irodalom nagyasszonya mindig egyértelműen, olykor drasztikusan fogalmazott. Egyszer, még a pályám elején tanácsot kértem tőle, hogy az adott időszakban elbeszélésekkel, vagy inkább riportokkal foglalkozzam-e, Márta habozás nélkül azt mondta:
– Ha előbb azt a szart akarja ellapátolni, ami a lelkében halmozódott fel, akkor regényt vagy elbeszélést írjon, ha pedig azt a szart, amit maga körül lát, akkor riportot.” (Moldova György: Az utolsó töltény 3.)
Korai elbeszéléseinek kedvelt témája a külváros világa volt, későbbi regényeiben morális hevület fűtötte hősök mondják ki erkölcsi ítéletét. Feldolgozott történelmi témákat is, például a Negyven prédikátor a hitükért gályarabságot szenvedő protestáns prédikátorokról, A napló Che Guevara életéről szól. Szatíráiban és aforizmaköteteiben a társadalmi fonákságokat és a közélet romlottságát ostorozta.
A legnagyobb sikert talán riportregényei és szociográfiai jellegű írásai aratták. Ezekhez szívós oknyomozó munkával gyűjtötte az anyagot, olykor hónapokat töltve az adott területen. A maga korában revelációként hatott a Tisztelet Komlónak, az Akit a mozdony füstje megcsapott, A szent tehén, Az Őrség panasza, A tékozló koldus, a Bűn az élet megjelenése – utóbbi miatt rasszizmussal is meggyanúsították.
Sokan a volt rendszer kritikusát látták benne, mások – főként utólag – úgy vélekednek, hogy annak inkább apologétája volt, megkérdőjelezik szociológiai módszereit, forráskezelését. Moldova soha semmilyen politikai pártnak nem volt tagja, baloldali rokonszenvét azonban soha nem titkolta.
„Elkezdtem gondolkozni: miért mindig nekem és rajtam kell spórolni, mikor az állam maga pazarol? És akkor megértettem, hogy Magyarország nem szegény, hanem rosszul szervezett ország, és egyáltalán nem törvényszerű, hogy én töpörtyűt vacsorázzak.” (Moldova György: Magyar atom)
Nagy vihart kavart például Kádár Jánosról írott munkája, és sarkos kijelentései is nagy feltűnést keltettek: hevesen tagadta az egykori pártfőtitkár bűneit, akit „proletár szentnek” is nevezett. A világ talán legtöbbet focizó írója, a Szocreál, később Hunreál jobbhátvédje volt, szavai szerint azért, mert ahhoz nem kellett ész, csak erő.
A József Attila-díjat 1973-ban és 1978-ban is megkapta (a kitüntetést 1957-ben nem vette át), 1983-ban Kossuth-díjas lett, később megkapta a Prima Primissima díjat, a SZOT-díjat, a Nagy Lajos-díjat, a Maecenas-díjat, a Karinthy-gyűrűt, az MSZOSZ-díjat és a tiszteletbeli vasutasnak járó Arany Sípot.
„Mindenki előtt nyitva áll az út, hogy igazi mucsaivá válhasson, ez a cél jobb- és baloldalról egyaránt elérhető. Nem állítunk fel adminisztratív akadályokat, a jelentkezőknek csak egy adatlapot kell kitölteniük, hogy kit és mennyire gyűlölnek. Az okát nem szükséges feltüntetni.” (Moldova György: Zsidómentes övezet)
A rádiókabaréban felolvasott humoros történeteinek poénjaiból szólás lett; szavai szerint már életében két utcát is elneveztek róla: a Szép utcát és a Mester utcát. Moldova György Életének 89. évében 2022. június 4-én szombaton otthonában, családi körben hunyt el. „Tiszta és rettenthetetlen szellemét megőrizzük, írásai, hite, elvhűsége velünk marad és mindannyiunkkal, akik őt olvassuk” – írta lánya róla.
