230 éve, 1791. április 27-én született Samuel Morse, aki az elektromágneses távíró feltalálásával vált világhírűvé. Kevesebben tudják, hogy a Morse-kód kidolgozója festette a legszebb portrékat, amelyeket valaha készített egy amerikai művész.
Annak ellenére, hogy fiatalemberként gyakran élt szegényes körülmények között, az elektromágneses távíró feltalálója, Samuel Morse társaságkedvelő és mind a tudományos, mind a művészi értelmiségi körhöz tartozókkal, gazdagokkal, vallási ortodoxokkal és politikailag konzervatív nézeteket valókkal könnyedén és szívesen töltötte idejét.
Samuel Morse (teljes nevén Samuel Finley Breese Morse) 1791. április 27-én született a Bostonhoz közeli Charlestownban. A mélyen hívő protestáns családból származó fiatalember a Yale egyetemen prédikátor apja kívánságára vallásfilozófiát hallgatott, de tanulni nemigen tanult, érdeklődését kizárólag az akkoriban újdonságnak számító elektromossággal kapcsolatos előadások keltették föl. Végzése után festészetből próbált megélni, tudását a műértőkben és megrendelőkben gazdagabb Angliában tökéletesítette.
Amikor 1815-ben hazatérve Morse megállapította, hogy az amerikaiak nem becsülik a történelmi festményeket, vonakodva ismét portrékat kezdett festeni. Az anyagi javakban nem dúskáló művészként, ő festette meg a francia szabadsághős Lafayette márki arcképét is. New York-i letelepedése után, ismertté vált, mint művész, művészettörténészek szerint ő festette a legszebb portrékat, amelyeket valaha készített egy amerikai művész. Kombinálta a technikai tudását és a modell karakterét az Angliából áthozott romantika érintésével.
Morse a politikával is megpróbálkozott egy katolikus- és bevándorlóellenes párt jelöltjeként, de nem volt rokonszenves a választópolgároknak.
Az életét és világunkat is megváltoztató találmány, a távíró megszületésében egy sajnálatos haláleset játszotta a döntő szerepet. A fővárosban dolgozó Morse 1825 februárjában hosszú levélben számolt be washingtoni napjairól várandós feleségének. Egy nappal azután, hogy a borítékot postára adta, lovas futár érkezett otthonából a hírrel, hogy az asszony három nappal korábban, szülés közben meghalt, azaz a gyors hírközlés hiánya miatt már halott feleségének írta a levelet.
A gyászoló festő ekkor kezdett a távíró tökéletesítésével foglalkozni. Akkoriban már ismeretes volt az optikai, szemaforos, illetve az elektrokémiai távíró, amelyben 35, az ábécé betűit jelentő aranytű végén képződtek buborékok, de ezek lassúak és hosszabb üzenetek továbbítására alkalmatlanok voltak. Hét évvel később, 1832-ben egy párizsi tanulmányútjáról hazatérőben, a hosszú hajóúton egyik útitársa mutatta meg neki az újonnan felfedezett elektromágnest, s ekkor született meg benne az elektromágneses távíró gondolata, ahogy megfogalmazta: „A villámnak nagyobb hasznát lehetne venni”.
Első, kezdetleges tervét még 1832 őszén felvázolta, majd a megvalósítás gyötrelmekkel teli időszaka következett. Hamar be kellett látnia, hogy az elektromosságot illetően a sötétben tapogatózik, példának okáért sehogyan sem tudta orvosolni azt a problémát, hogy a jel az ellenállás és az áramelfolyás következtében egy idő után egyszerűen eltűnt a vezetékből. Joseph Henry fizikushoz, a Smithsonian Intézet első titkárához fordult tanácsért, aki minden kérdésére válaszolt, sőt gyakorlati útbaigazításokkal is ellátta. Morse, Henry és még két társuk fokozatosan tökéletesítették a szerkezetet, kifejlesztették a távíróoszlopokra kifeszített rézvezetékek szigetelését, a jeleket a szabályos távolságban elhelyezett relékkel erősítették, így azok nem vesztek el „menet közben”.
Morse 1837. szeptember 4-én mutatta be első telegráfját: munkatársa fél kilométerrel távolabbról kezdte adni a jeleket, s az előadóteremben álló készülék ingája titokzatos tüskéket rajzolt a papírszalagra. A kódokat (Morse-kód, Morse-abc vagy Morsekód) fejből ismerő Morse már mondta is a szöveget: „Sikeres kísérlet a távíróval 1837. szeptember 4-én.”
A továbbfejlesztett változatot 1838. február 20-án mutatta be egy hivatalos washingtoni bizottság előtt, és öt évvel később sikerült rávennie a Kongresszust, hogy biztosítson háromezer dollár támogatást a Washington és Baltimore közti 38 mérföld távíróvonal kiépítésére. A találmány jelentőségét fel nem ismerő honatyák alig hat szavazat többséggel hozták meg a döntést…
A Capitolium és a baltimore-i vasútállomás között 1844. május 24-én futott végig az első mondat, a Mózes negyedik könyvében található „Mit tesz az Isten”, pontok és vesszők formájában. A vonalat a nagyközönség számára 1845. április 1-jén nyitották meg, s egy évtizeddel később már több mint 30 ezer kilométernyi vezetékhálózat futott Amerika-szerte a vasútvonalak mentén. A polgárháború idején is táviratban értesültek az Unió, illetve a Konföderáció vezetői a csaták kimeneteléről, a transzatlanti vonalat az Atlanti-óceán alatt 1866-ban fektették le. Magyarország első távíróvonala 1847. december 27-én nyílt meg Bécs és Pozsony között.
Morse, aki a teleket a Haciendánál töltötte lányával és vejével, két mérföldes távíróvonalat állított össze veje birtoka és saját arroyói házuk között. A vonalat 1859. március 1-jén avatták fel a spanyol és az amerikai zászló melletti ünnepségen. Az első szavak, amelyeket Samuel Morse adott át Puerto Ricóban aznap:
Puerto Rico, gyönyörű ékszer! Amikor összekapcsolódnak az Antillák többi ékszerével a világ távírójának nyakláncában, a tiéd nem fog kevésbé ragyogni királynője koronájában!
Morse az egységes nemzetközi jelzésrendszerré vált, később róla elnevezett pont-vonal kombinációt 1839-ben dolgozta ki. A jelrendszer hosszú karriert futott be, alkalmazása szinte művészetnek számított, gyakorlott távírászok az adás kisebb jellegzetességeiből felismerték egymást. A morzeábécé használata 1999 végén szűnt meg végleg.
Az elektromos távíró még Morse életében meghozta számára a gazdagságot és az elismerést. Már 1840-ben megalapította vállalatát a távíró terjesztésére, Európában hatalmas sikereket könyvelhetett el, de hazájában sokat kellett küzdenie. Szabadalmának jelentőségét sokáig kétségbe vonták (elsősorban azért, hogy ne kelljen neki díjat fizetni a találmány után), a washingtoni kormány semmilyen hivatalos elismerésben nem részesítette. Az igazsághoz tartozik, hogy Morse emberként korántsem bizonyult nemesnek és nagylelkűnek: az elsőbbségről folytatott perben hevesen tagadta, hogy Henry bármilyen segítséget nyújtott neki, a polgárháború idején pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rabszolgaság intézménye isteni eredetű, helyes és igazolható.
Nyolcvanadik születésnapját 1871-ben fényes külsőségek közepette ülték meg: New Yorkban felvonulást rendeztek tiszteletére, a Central Parkban felavatták szobrát, és a világ minden tájáról özönlöttek a jókívánságok – természetesen távírón. Samuel Morse egy évvel később, 1872. április 2-án halt meg tüdőgyulladás következtében.
