Edvard Munch. A modern tekintet címmel nyílt nagyszabású kiállítása a frankfurti Schirn Műcsarnokban. A világhírű norvég festőnek elsősorban a XX. században készült alkotásai és fotói láthatók.
A tárlat, amely előzőleg 490 ezer művészetkedvelőt vonzott a párizsi Pompidou Központba, május 13-ig lesz látható Németországban. A kurátorok nem titkolt célja rávilágítani arra, hogy Munch modern, a világra és annak technikai fejlődése iránt nyitott, sokat utazó ember volt, nem egyszerűen egy befelé forduló, szorongó és melankolikus művész.
Edvard Munch. A modern tekintet címmel Frankfurtban 130 munkát mutatnak be, amelyek Edward Munch (1863-1944) kései alkotói korszakában születtek
A kiállításon hatvan festmény, húsz papírra készített munka, 50 fotó és több fekete-fehér film látható. A kiállításon olyan remekművek láthatók, mint például a Pubertás (1894) vagy a Lányok a hídon (1902). A többi teremben hasonló témájú, de később készült munkák kerültek kiállításra, amelyeken keresztül megfigyelhető, hogy Munch ugyanazt a témát többször megfestette.
Munch legismertebb festménye, az 1893-ban festett Sikoly című expresszionista alkotás nem látható Frankfurtban, ellenben A beteg gyermek, A csók és vagy a Féltékenység más huszadik századik művekkel együtt megtekinthető azon a kiállításon, amely arra akarja ráirányítani a figyelmet, hogy Munch mennyire modern alkotó volt. A Vámpír című festménynek például tíz, A beteg gyermek című műnek pedig hat változata is van.
Edvard Muncht a művészettörténet a 19. századik második felének egyik legjelentősebb szimbolista és pre-expresszionista festőjeként tartja számon, pedig műveinek háromnegyedét a 20. században készítette. 1863-ben született, s 1944-ben halt meg, ugyanabban az évben, mint Vaszilij Kandinszkij vagy Piet Mondrian.
A modern szenvedélyesség
„Modern művész, aki kora modernitásának egyik legjelentősebb képviselője” – vallják a kiállítás kurátorai. Festészete nagyon modern abban az értelemben, ahogy a filmből, a fotózásból vagy a modern színházból átemelt elemeket, vagy ahogy a XX. század művészeti koncepcióit használta, az ismétlést, az önéletrajzot vagy az önarcképet.
Edvard Munch képeinek szenvedélyessége és a hagyományokat elvető képzelőereje miatt állandóan a viták kereszttüzébe került. Eredeti stílusa ebben az időben bontakozott ki, a szecessziósan kígyózó vonalak, a táj ívei, a komor tónusok nem díszítőelemek nála, segítségükkel mély lelki folyamatokat tárt fel.
Edvard Munch egyedül érezte magát, testvérei, szülei korán meghaltak, ő maga is gyenge idegrendszerrel bírt. Nagyon sokat utazott, ismerősei szerint festés közben állandóan rádiót hallgatott, gyakran járt moziba, 1902-ben vett egy fényképezőgépet és nagyon érdekelte a körülötte lévő világ, amiről festményei is tanúskodnak, mint például a második világháború által ihletett munkái.
Edvard Muncht a művészettörténet a 19. századik második felének egyik legjelentősebb szimbolista és pre-expresszionista festőjeként tartja számon, pedig műveinek háromnegyedét a 20. században készítette. 1863-ben született, s 1944-ben halt meg, ugyanabban az évben, mint Vaszilij Kandinszkij vagy Piet Mondrian. „Modern művész, aki kora modernitásának egyik legjelentősebb képviselője” – vallják a kurátorok.
A Schirn Műcsarnok, a Pompidou Központ és az oslói Munch Múzeum közreműködésével először látható a kiállítás Németországban. Január 23-ig Franciaországban mutatták be, és az előkelő hatodik helyre került a Pompidou Központ leglátogatottabb kiállításainak listáján. Június 28-tól október 12-ig a londoni Tate Modernben is kiállítják a műveket.
