„Ne mondd soha a mondhatatlant, mondd a nehezen mondhatót” – szólt az ars poeticája. Nemes Nagy Ágnes Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéista 100 éve, 1922. január 3-án született Budapesten.
„Minden vers megmagyarázhatatlan. És mégis-mégis, hányszor szeretné az ember megmagyarázni önmagának, elmesélni másoknak azt a nehezen körülírható gyönyörűséget? ráébredést? majdnem-ijedelmet? – amit egy-egy vers fölfedezése, a verssel való találkozás jelent. A verselemzés voltaképpen nem más, mint benyitni egy szobába és elújságolni az ott levőknek: Láttam valami érdekeset. Hogy mit láttam? Például azt, hogy a bükkfa törzse szőke. Csokonai versében láttam először, még gyerekkoromban, de azóta – esküszöm – minden erdő minden szürke bükkfatörzse megszőkült. Nem is akarok mást ezekkel az írásokkal, mint néhány ilyen életváltoztató, szőke bikkfát az olvasók szíves figyelmébe ajánlani” – írja az 1988-ban megjelent Szőke bikkfák című verselemzések kötet előszavában.
„hol megfejtődik száz titok”
„…csak kevesen tudják, hogy a férfias és intellektuális költőnek tartott Nemes Nagy Ágnes egész életében írt „nőies” verseket, amelyek azonban csak a halála utána jelentek meg. Ezek a versek nagyon szubjektívek: szorongásokról, indulatokról, érzelmekről, szerelmi problémákról, öltözködésről szólnak – tehát csupa olyan dologról, ami a hagyományosan magas esztétikai értékűnek tartott versbe (a „férfiversbe”) nem fér bele. Ezért – bár rendkívül jó művek – élete során nem tartotta megengedhetőnek, hogy publikálja őket. Az én tanulmányom avval foglalkozik, hogy ez a helyzet hogyan alakulhatott ki” – mondta egy interjúban Menyhért Ágnes irodalomtörténész, a Bölcsészettudományi Kar tudományos munkatársa.
Nemes Nagy Ágnes az első olyan magyar költőnő, akit nem tudtak a neme alapján lekezelni vagy beskatulyázni. Az életét tette erre: bátran megharcolt az igazáért, emelt fővel, egyenlően, elegánsan, okosan.
Szülei az Ugocsa megyei Halmi községből vándoroltak Budapestre az I. világháború után, lányuk már itt született 1922. január 3-án. A legendás Baár-Madas Református Leánylíceum tanulója volt, a költő-igazgató Áprily Lajos személye meghatározta költői pályáját.
A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább, ahol megismerte Szerb Antalt, Halász Gábort, valamint Lengyel Balázst, akivel 1944 áprilisában össze is házasodtak.
A második világháború idején férjével, aki megszökött a katonaságtól, üldözötteket mentettek és bújtattak. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója is volt, művészettörténet szakos hallgatóként látogatta az órákat.
1946-ban megjelent első verseskötete Kettős világban címmel, amelyért két évvel később Baumgarten-díjat kapott. Ugyancsak 1946-ban a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa lett, majd Lengyel Balázzsal megalapították az Újhold című folyóiratot, amely a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállalta magára. A lapot egy idő után a hivatalos kultúrpolitika túlságosan polgárinak találta, s 1948-ban be is tiltotta.
NEMES NAGY ÁGNES: AMIKOR
Amikor én istent faragtam,
kemény köveket válogattam.
Keményebbeket, mint a testem,
hogy, ha vigasztal, elhihessem.
Ezt követően csak a Vigíliában jelenhettek meg versei, s emellett gyerekeknek szóló műveket írt. 1958-tól szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Jelentős műfordítói tevékenységet is folytatott, főként francia és német nyelvű műveket ültetett át magyarra.
A hatvanas évektől ismét megjelenhettek versei. 1967-ben újabb kötetet is publikált Napforduló címmel, az 1969-es Lovak és angyalok című kötetéért József Attila-díjjal jutalmazták. Költészetében szigorúan tartotta magát a racionalizmushoz, de a látszólagos szenvtelenség, távolságtartás, hűvös józanság és csillogó intellektus mögött kimondhatatlan szenvedély parázslott.
A hatvanas évek végétől neve egyre ismertebbé vált az országhatárokon túl is, külföldi folyóiratok, antológiák közölték verseit angol, német, francia és olasz nyelven. A hetvenes, nyolcvanas években a magyar irodalmi élet meghatározó személyisége lett, kapcsolatot tartott az emigrációban élő költőkkel, írókkal, több külföldi felolvasóesten, írótalálkozón is részt vett. Esszéköteteiben pályatársakról, a műfordítás és a versírás gyakorlatáról, az alkotáslélektanról, verselemzésről írt.
NEMES NAGY ÁGNES: FÉRFI, NŐ
A férfi
Kiszívtam ép foga közül a nyelvét,
mint csonthéjából gyönge osztrigát.
Körülöleltem csípőjén a földet,
és azt hittem: odaadta magát.
A nő
Fölém hajolt, mint sűrü felhő.
Villódzott, míg a számra lelt.
Forró keze bőrömre simult,
és azt hittem, hogy megölelt.
Gyermekeknek szóló meséi közül kiemelkedik a Bors néni könyve, amelyből nagy sikerű előadás született a Kolibri Színházban. 1986-ban Lengyel Balázzsal újraindították az Újholdat, amely almanach formájában évente kétszer jelent meg.
Főbb művei közé tartozik a Kettős világban; a Szárazvillám; a Napforduló; A Föld emlékei című verseskötet. A gyermekeknek Mennyi minden, Bors néni könyve, valamint Szökőkút címmel írt verses kötet.
Több esszékötete is napvilágot látott, például a Metszetek, a Látkép gesztenyefával címmel, illetve számos klasszikus szerző műve – Racine, Moliére – jelent meg fordításában.
Budapesten hunyt el 1991. augusztus 23-án.
Nemes Nagy Ágnes 1983-ban életműve elismeréseként megkapta a Kossuth-díjat, 1991-ben pedig alapító tagja lett a Magyar Tudományos Akadémián belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 1997-ben férjével együtt megkapta Izrael Állam Jad Vasem kitüntetését, mert a nyilasuralom alatt mentette az üldözötteket. 1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes Emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére.
A 2005-ös könyvhét egyik meglepetése volt Nemes Nagy egyetlen regénye, Az öt fenyő megjelentetése, amelyben a művészregény és a krimi elemeit vegyítette egymással; ugyanis a detektívtörténetek nagy rajongója volt, különösen Agatha Christie-t szerette, akiről esszét is írt.
„Amerikában tanultam meg, hogy európai vagyok. Ahogy Magyarországon kívül tanultam meg igazán, hogy magyar vagyok.
Az európai, az mind hasonlít egymáshoz. Milyen az európai? Az európai egyszerre eszik késsel és villával. Nem vágja fel előre az ételt, és teszi félre a kést, hogy azután csak villával folytassa. Ha végigtekintesz egy éttermen, tíz lépésről meglátod, hogy melyik az európai. Az európai képes rá, hogy mosolytalanul köszönjön, még arra is képes, hogy a „How are you?” kérdésre ne azt válaszolja, hogy „fine”, hanem esetleg azt, hogy fáj a feje. Az európai cigarettázik. Az európai vatelines télikabátot hord. Mindössze öt órás séta után már a fáradtság jeleit mutatja. Ez alól csak a hegymászók kivételek. Az európai nagyképű. Nem szereti a szép, régi, ötvenéves házakat, ezeken keresztülnéz, mint a levegőn. Az európai ritkán nevet, és másfélén, mint a többiek. Az európai maníros. Hiányzik belőle az igazi természetesség, szívélyesség, magától értetődő bizalom, a nyílt, vidám szembenézés a világgal. Az európai őszintétlen. Ha valahol szirénáznak – mentő, rendőrség, szagszintmérő –, az európai összerezzen. Nem szereti a repülőgépbúgást. Az európai ideges. Az európai fél.
Motívumok: szagszintmérő. Sziréna, rémület. – Gyufaskatulya. Egy magyar gyufaskatulyát négy hónapon át hurcoltam végig Amerikán. Rendkívül fontos volt: ahol nincs hamutartó, ez volt a hamutartóm. Autóbuszban például, és sok helyen, ahol küzdenek a cigaretta ellen. Új, más gyufaskatulyát pedig nem kaptam az USA-ban. Lehet, hogy véletlen, de csak levélgyufát lehet venni az áruházakban, drugstore-okban, vagy öngyújtót. Úgy óvtam a gyufaskatulyámat, mint a szentségtartót. Rájártak mások is kiránduláskor vagy másutt, főleg európaiak. Gyufadoboz! Nagyszerű! – kiáltották. Lehet – óvatosan – dohányozni. A dohányzás végeztével visszakértem, kitisztítottam, eldugtam a táskámba. Pótolhatatlan kincsemet – a világ legnagyobb államából – szépen hazahoztam Budára.” (Nemes Nagy Ágnes: Amerikai napló)
Nemes Nagy Ágnes nem az érzelmekre bízta magát, nem a szerelmet vitte át a túlsó partra, inkább szobrokat menekített, az emberarcú, magunk faragta isteneket: tudásunk és erkölcsi tartásunk teljességét, emlékeztetőül szerencsés és balszerencsés koroknak. Egyenesen állnak, bemocskolhatatlanul, messziről látszanak ma is. Felmutatta a tiszta fogalmakat, elviselte mind a ráció súlyát, mind pedig a misztika kísértését, és sem belső mértékét, sem hitét, sem ép eszét nem vesztette el közben.
Nemes Nagyot nem szükséges piedesztálra emelni, úton-útfélen idézni. Életműve költői arcképével együtt az emberit is megmutatja, a lobogó hajú lánykortól a szerelem vadságán és áhítatán át az érett barátságokig, az utazásokig és az öregkor elesettségéig. Verseiben felvillantja a női és az erdélyi hagyomány nyomát, az érzékiség megélését, a légszomjat és a politikai nyomást, az irodalomszervezés nehézségeit, a humort, a játékosságot, a haragot, a hitet és a hűséget, de a félelmet és a fájdalmat is – egy gazdag és példamutató pálya izgalmasan szép ívét és hátterét. Szabó T. Anna kamaszkorában fedezte fel magának a költőt: akkoriban fejből tudta az Összegyűjtött verseket, és legszívesebben ma is minden diák(lány)nak a kezébe adná, hogy írni és élni tanuljanak tőle – merészen, erősen, szabadon.
