Mit válaszol gyermekének egy anyuka, amikor az felteszi a kérdést: „Én miért vagyok másmilyen, mint apa meg te?” Palásthy Ágnes A kakukkfióka című meséjéből okulhatunk, tanulhatunk, és ráébredhetünk: a szeretet nagyon sok színű.
Palásthy Ágnes: A kakukkfióka
A vörösbegy meg a párja felborzolt tollal gubbasztott a bükkfa ágán. Szomorúan nézték a földön heverő fészküket, benne a törött tojásokkal.
Nagy vihar volt az éjjel. A szél körbetáncolt a tisztáson, aztán beszökött a fák közé. Megtépázta a fák üstökét, ágakat tördelt, és lehajította a földre a vörösbegyek fészkét. Annak a romjaira meredt most a két madár.
– Lett volna szép, csicsergő lányunk – szipogott Valér.
– Meg szép, erős fiaink – tette hozzá Olga.
Sóhajtottak, és vigasztalóan egymáshoz simultak.
A kakukk egy közeli fa lombja mögé rejtőzve figyelte a párt. Sajnálta őket. De nem időzött sokáig, mert neki is nagy gondja volt, úgyhogy nyugtalanul tépelődve hamarosan tovább állt.
Amikor néhány nap múlva megint arra vetődött, a két vörösbegy már újra felépítette a fészkét. Üresen tátongott, a két lakó bizonyára eleség után járt.
– Nekem is mennem kéne – gondolta a kakukk. – Ideje volna elindulnom a nagy útra.
Várta a napfény, a barátok, a gondtalan élet. Csakhogy… csakhogy nem mehetett. Egy tojás érlelődött benne, egy fióka. Akit fel kellene nevelnie.
– Ó, de hát milyen anya lennék én? – töprengett lemondóan. – Könnyelmű, felelőtlen. Nem vagyok kész még az anyaságra.
Tekintete az üresen álló fészekre vándorolt.
– Jobban járnál te kis fióka az olyan szülőkkel, mint ők – gondolta. – Ők bezzeg milyen boldogok lennének veled.
Elkerekedett a szeme, amint eszébe jutott a megoldás.
Körülnézett. Nem látott senkit a környéken. Beleröppent az üres fészekbe, és lerakta a tojását.
– Jobb lesz így mindenkinek.
Egy pillanatig nézte a fészek közepén heverő tojást, aztán tovább hussant. Eltűnt örökre a fák lombjában.
Amikor a két vörösbegy hazaért, csak ámult. Alig hittek a szemüknek.
– Lesz szép csicsergő kislányunk – mondta boldogan Valér.
– Vagy szép erős fiunk – tette hozzá örömtől fénylő tekintettel Olga, és azonnal óvón betakargatta a tojást.
Fiuk lett. Egy szép, nagy, erős fiú. Aki egy napon megkérdezte:
– Anya. Én miért vagyok másmilyen, mint apa meg te?
Olga félt ettől a kérdéstől az első perctől kezdve. Valérral összenéztek, és bátorítóan közelebb húzódtak egymáshoz.
– Marci – mondta Olga, és szeretettel megsimította a fióka fejét. – Mi ajándékba kaptunk téged. Te vagy a mi csodálatos ajándékunk.
VÉGE
Palásthy Ágnes
Ágnes mesél
