Előfordul, hogy egy nyuszi nem tud ellenállni az ízletes falatoknak, ami viszont kisebb problémát okozhat. Kinek fest a végén hímestojást Nyuszi Helga, akinek fáj a foga? Palásthy Ágnes húsvéti meséje nyusziékról, a családról és a torkosságról.
Palásthy Ágnes: Nyuszi Helga
Nyuszi Helga pitypangokat számlált a nyuszi fészekben, a galagonya bokor alatt. A sárga virágok libasorban meneteltek szorosan behunyt szeme előtt, ő pedig számolta őket.
Nem jött álom a szemére egész éjszaka. Úgyhogy végül, amikor már virradt, megpróbálkozott ezzel. Számlálta a pitypangokat.
– Tíz, tizenegy, tizenkettő….
Már-már sikerült végre elaludnia, amikor a pitypangok egyszer csak szétszaladtak, Nyuszi Helga pedig az arcához kapott, és feljajdult.
– Aúúú! – kiáltotta, amint az éles fájdalom belehasított a fogába.
– Mi van, nyuszikám? – neszelt fel Nyuszi mama. – Mi a baj?
– Fáj a fogam – rebegte Nyuszi Helga, és egy nagy könnycsepp gördült le az arcán.
– Fogfájásra kamillát! – rikkantott Szarka Szidónia, aki éppen arra repült, reggeli után járva. – Az a legjobb.
– Nem, nem – vitatkozott Pocokné, egy percre megállva, amint sok apró csemetéjét az iskola felé terelgette. – Zsálya kell rá, csakis zsálya. Annak nincs párja.
– Ó, nyuszikám – simította meg Helga fejét az anyja. – Legjobb lesz, ha felkeressük Harkály doktort. Majd ő segít.
Elballagtak az öreg hárshoz, ahol Harkály doktor lakott egy szép tágas odúban. Őt magát sehol sem látták ugyan, de hallották a kopácsolását az ágak közül.
– Hahó, Harkály doktor! – igyekezett Nyuszi mama túlkiabálni a nagy zajt. – Jó napot!
Hirtelen csend lett, és Harkály doktor kidugta piros sapkás fejét a fa lombjából.
– Ki az? Mi az? – érdeklődött, kíváncsian nézelődve jobbra-balra. Amikor észrevette a két nyuszit, vidáman lekiabált nekik.
– Á, nyusziék! Rég jártatok erre. Miben segíthetek?
– Fáj a fogam – panaszkodott Helga, és eleredt a könnye.
– Ó, jaj. Ne sírj, nyuszika – vigasztalta a harkály. – Mindjárt segítünk rajta.
Leszállt egy kidőlt fatörzsre, és intett Helgának.
– Gyere csak ide, és nyisd nagyra a szád.
A nyuszi szepegve elé állt. Behunyta a szemét, és kitátotta a száját, amekkorára csak tudta.
Harkály doktor figyelmesen vizsgálódott egy darabig. Hümmögött, nézelődött, aztán egyszer csak örömmel felkiáltott.
– Áhá! Megvan a bűnös!
Azzal a csőrével óvatosan kiemelt egy jókora tüskét Nyuszi Helga szájából.
– Hát ez meg hogy került ide? – kérdezte.
– A csipkebokorról jöhetett – hajtotta le a fejét szégyenlősen Helga. – Most a legfinomabb a csipkebogyó. Csuda édes. Muszáj mindig szednem belőle, amikor csak arra járok.
Szinte most is látta maga előtt a sok piros, édes bogyót, amint hívogatva mosolyognak a tüskés bokor ágain. Összeszaladt a szájában a nyál. Nagyot nyelt.
– Ó, nyuszikám – szólalt meg az anyja. – Hányszor mondtam már, hogy ne edd azt a csipkebogyót olyan mohón. Csupa tüske az ága. Óvatosan kell bánni vele. Még jó, hogy nem történt nagyobb bajod.
És megcsóválta a fejét.
– Legközelebb vigyázok – bólogatott Nyuszi Helga, aztán szélesen rámosolygott Harkály doktorra.
– Köszönöm, Harkály doktor – mondta. – Hozok majd neked hímes tojást húsvétra. Magam fogom festeni. Szép lesz nagyon.
– Köszönöm, Helga – nevetett a harkály. – Csinálok neki fészket a hárs tövében, oda tedd majd.
És még egyre nevetve visszaröpült az odvas fára, ahonnan hamarosan ismét hallották a kopácsolását.
– Fáj még, nyuszikám? – kérdezte aggódva Nyuszi mama.
– Egy cseppet sem – rázta meg a fejét Helga, hogy csak úgy repkedtek a fülei.
Aztán sürgetően nézett az anyjára.
– Siessünk, mama, egy szép tojást akarok festeni Harkály doktornak.
– Jól van. Meséld el, mi lesz rajta.
– Először is lesz egy naaagy csipkebokor… – kezdte Helga.
Az anyja nevetett.
– Ó, kicsim – mondta. – Te kis Csipke Rózsa.
– Csipke Rózsa – kuncogott Helga. – Csipke Rózsa.
Azzal ugrándozva elindult hazafelé.
– Ugrifüles – mondta szeretettel az anyja, és mosolyogva ballagott utána.
VÉGE
Palásthy Ágnes
Ágnes mesél
