„Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza.” A Bori noteszként ismertté vált jegyzetfüzetben olvasható, a bori táborban és az erőltetett menet során írt versek Radnóti utolsó vallomásai.
Radnóti Miklós 1909. május 5-én a Kádár utca 8. szám alatti ház egyik földszinti lakásában született Glatter Miklós néven. 1930 márciusa elején a Kortárs kiadónál jelent meg első verseskötete, a Pogány köszöntő. 1935. augusztus 11-én házasságot kötött Gyarmati Fannival, vele együtt költözött a Pozsonyi útra. 1936 novemberében jelent meg Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötet, az azonos című vers mintha csak megjósolná sorsát: „Járkálj csak, halálraítélt! / bokrokba szél és macska bútt, / a sötét fák sora eldől / előtted: a rémülettől / fehér és púpos lett az út.”
Először 1940-ben, majd 1943-ban és 1944-ben hívták be munkaszolgálatra. Az otthon töltött időben József Attila hátrahagyott verseit rendezte sajtó alá, válogatott verseinek kiadásán és műfordításokon dolgozott, s bekapcsolódott az antifasiszta ellenállási mozgalom tevékenységébe. Versekben búcsúztatta barátait, a nélkülözésekbe belepusztult Dési Huber István festőművészt (Nem bírta hát), a munkaszolgálatban meghalt Bálint György újságírót (Ötödik ecloga) és fogadott mesterét, Babits Mihályt (Csak csont és bor és fájdalom). Utoljára 1944 májusában vonult be munkaszolgálatra a szerbiai Bor melletti Lager Heidenauba került. A tábort augusztus elején a szerb partizánok támadásai és a szovjet csapatok közeledése miatt kiürítették. A menekülő németek innen hajtották tovább gyalogmenetben a foglyokat. Radnóti Miklós erőltetett menete Bortól Szentkirályszabadjáig meglehetősen jól ismerjük. „Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel, / hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben, / szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt,” – írta a Hetedik eclogában a költő. A bori központi lágerből szeptember közepén gyalog indult el egy háromezres csoport. Belgrádon át Mohácsig mentek, majd vonattal Szentkirályszabadjáig vitték őket, onnan ismét gyalog folytatták útjukat a nyugati határ felé. Nem tudni pontosan mikor, hogyan és milyen kontingensben indult útra Mosonmagyaróvár felé. Radnóti végig, rendületlenül írta verseit, ám azok hangulata egyre inkább reményvesztetté vált, negyedik Razglednica soraiban így fogalmaz: „Tarkólövés. – Így végzed hát te is…” És bár orvos társai haláláig segítették őt a költő egyre nehezebben bírta a kegyetlen megpróbáltatásokat. A legyengült foglyokat megpróbálták Győrben kórházba vinni, de ott nem fogadták őket.
Abda község határa az a hely, ahol a munkaszolgálat embertelen körülményei, a gyenge koszt és a megerőltető fizikai munka által végsőkig elgyötört Radnóti Miklóst és huszonegy társát 1944. november 9-én meggyilkolták a keretlegények.* A faluban Hujber Kálmán abdai lakos a borzalmas eseményt néhány nappal később jelentette be. A tömegsír feltárására csak a felszabadulás után került sor, és Hujber mutatta meg a pontos helyet az exhumáláskor.
RADNÓTI MIKLÓS: RADRAZGLEDNICÁK
1
Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.
(1944. augusztus 30. A hegyek közt)
Radnóti Miklós utolsó versei – számos dokumentum, fénykép és levél mellett egy 14,5×10 cm-es, harminc lapos notesz – ekkor kerültek elő esőkabátja zsebéből. A noteszben található versek – Hetedik ecloga, Nyolcadik ecloga, Levél a hitveshez, Gyökér, A la recherche, Nyolcadik ecloga, Razglednica, Erőltetett menet, Razglednica (2), Razglednica (3), Razglednica (4) – egyszerre számolnak be a költő lelkiállapotáról, körülményeiről és az erőltetett menet útvonaláról. A bori noteszről Lator László az alábbiakat írta: „Hogy valakinek, egy költőnek akár, a fertelmes halál állandó előérzetében gondja van minden részletre! A címben még az emelet is ott van. S öt nyelven, mert nem tudhatja, ha megölik, melyik országban, kik ölik meg, ki találhatja majd meg a füzetet – s micsoda gondos kalligráfiával írott füzetet! – viharkabátja zsebében.”
A magyar nyelvű szöveg a következő: „Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra, Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár címére: Budapest, VII. Horánszky u. 1. I.”
A kihantolt halottakat Győrben az izraelita temetőben újratemették. Néhány hónap múlva a költőt ismét exhumálták, majd 1946. augusztus 12-én, immár harmadszorra, újratemették Budapesten, a Kerepesi úti temetőben, a 41. parcella 41. számú sírjában helyezték örök nyugalomra. Ugyanebben az évben jelent Tajtékos ég című posztumusz kötete, amely a bori versekkel kiegészített végső formáját Gyarmati Fannitól kapta, aki abdai tömegsírról egy szamárkórót tépett le: „Egy kórót téptem a gödörről, ami összevissza hányt földdel ott árulkodott előttünk. Miklós sokkal hitelesebb sírjának éreztem, mint azt, ami majd itt adódik Pesten.”
Ma, Abdán, az út melletti töltésen, a nyírfaliget közepén, a költő munkaszolgálatos társaival együtt 1944-ben törtét kivégzésének színhelyén áll Radnóti fakerítéssel körülvett emlékműve. Győr fel haladva a régi országút mellett láthatjuk még Melocco Miklós Radnóti-szobrát.
Forrás: Csapody Tamás Bori munkaszolgálatosok
