„Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, / merengj el hát egy percre e gazdag életen; / szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,” Ezen a héten gyönyörű versével a 78 éve meghalt Radnóti Miklósra emlékezünk.
A vers a Szabadságban, 1945. szeptember 1-jén jelent meg. Gyarmati Fanni így emlékezett meg róla Naplójában: „Múltkor a Szabadságban jött a Sem emlék, sem varázslat… igen sokfelé visszahangzón, most ez is biztos olyan lesz. Még egykét megjelenés futja csak, aztán nincs tovább a megjelenetlenekből. Kötetre lesz már nagyon is szükség.”
Ennyire gyönyörű, sokat mondó cím, csak gyönyörű, sokat mondó költemény lehet. A válogatott verseit tartalmazó Erőltetett menetben olvashatjuk a Sem emlék, sem varázslat című verset, amely címadója lett az 1961-ben megjelent kötet címének is. A Sem emlék, sem varázslat azt példázza, hogy az élettel, a sorssal való számvetés, a lehetőségekkel való illúzió nélküli szembenézés megteremti az új magatartásformát, mely alázattal van a világ iránt. Nem akarja újraértékelni a múltat, tetteivel a jövőt szolgálja.
Vers a hétre, a 113 éve, 1909. május 5-én született és 78 éve, 1944. november 9-én meghalt Radnóti Miklós költőre emlékezve.
RADNÓTI MIKLÓS: SEN EMLÉK, SEM VARÁZSLAT
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.
(1944. április 30.)
