„Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban, / tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan / s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,” Ezen a héten gyönyörű versével a 79 éve meggyilkolt Radnóti Miklósra emlékezünk.
A Razglednicák két hónap leforgása alatt: 1944. augusztus 30. és október 31. között születtek, hézagosságukban közismert körülmények között.
Radnótit 1944 májusában ismét behívták munkaszolgálatra. A szerbiai Bor melletti lágerben írta utolsó eklogáit, a Gyökér, a Levél a hitveshez és az Á la recherche… című remekműveit.
A négy Razglednica — „képeslap” — négy önálló műalkotás, azonban szorosan kötődnek egymáshoz: a hitves-motívumtól: „Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,” egészen a halálig jut el.
A költészet erejébe s fennmaradásába vetett hite az “erőltetett menet” közben is képessé tette a négy Razglednica megírására: „Így végzed hát te is” – állapítja meg higgadtan.
Vers a hétre – az 1909. május 5-én született és 1944. november 9-én meghalt Radnóti Miklós költő-műfordítóra emlékezve.
RADNÓTI MIKLÓS: RAZGLEDNICÁK
1
Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.
(1944. augusztus 30. A hegyek közt)
2
Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.
(Cservenka, 1944. október 6.)
3
Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.
(Mohács, 1944. október 24.)
4
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. –
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
(Szentkirályszabadja, 1944. október 31.)
