Először láthatók együtt Pierre-Auguste Renoir francia impresszionista festő egészalakos, nagy formátumú emberábrázolásai. Az egyedülálló kiállítás a New York-i Frick galéria újdonsága.
Amióta elkészültek Pierre-Auguste Renoir (1841-1919) egészalakos portréi, Renoir, impresszionizmus és egészalakos portrék címmel most először tekinthetők meg egyszerre New Yorkban.
Laza ecsetkezelés, a fény áttörésének ábrázolása a lombokon (Moulin de la Galette), a fény vibráló játékának visszaadása a vízen és a levegőben jellemzi stílusát. Ellentétben a többi impresszionistákkal, Renoirt főleg a figurális kompozíciók érdekelték (Evezősök Chatou-ban).
Renoir az 1880-as évek eleje körül alkotói válságba esett. 1881-ben Olaszországban járt, miután Raffaello és a pompeji freskók hatására a hidegebb színeket és a grafikus plaszticitást részesítette előnyben (A Nagy Fürdőzők, 1884–87, Philadelphia Múzeum).
Közönsége és a kritika részéről érdektelenséget érez, és maga is úgy nyilatkozik, hogy művészi zsákutcában érzi magát. Kezdte elveszíteni az érdeklődését az impresszionista festészet iránt. Ezeknek az éveknek a munkája az 1887-es Nagy fürdőzők című képében csúcsosodik ki, amelyhez évekig végzett előtanulmányokat.
A híres La danse à la campagne (Tánc vidéken), La danse à la ville (Tánc a városban) és La danse à Bougival (Tánc Bougivalban) című, 1883-ban festett, városi, falusi és egy bougivali táncjelenetet ábrázoló képeket egymás mellett mutatják be az épület keleti szárnyának falán.
A Renoir, impresszionizmus és egészalakos portrék című kiállításon látható a festő egy másik híres alkotása, az 1881-1885-ben készült Les parapluies (Esernyők) is. Az 180,3 x 114,9 méteres kép több mint egy évszázada nem kelt át az óceánon, utoljára 1886-ban „járt” New Yorkban – mondta el Colin Bailey, a Frick gyűjtemény igazgató-helyettese, aki Peter Jay Sharp kurátorral együtt szervezte a tárlatot.
A kiállítást, amelyet Bailey „valóra vált álomnak” nevezett, több múzeum, köztük a párizsi Musée d’Orsay kölcsönzései tették lehetővé. Renoir rajongói találkozhatnak a La danseuse című nagyméretű képpel. Renoir sok képet festett balerinákról, ezt az ábrázolást a maga idejében, 1874-ben „merésznek, sőt sokkolónak” tartották a kortársak Bailey szerint. Renoir több más, ugyanebben az időben festett nagyalakos festményét, köztük a La Parisienne-t – A párizsi nőt – is kiállították a május 13-ig megtekinthető tárlaton.
Renoir akkor is ragaszkodott a nagyméretű, egészalakos ábrázoláshoz, amikor más impresszionisták már felhagytak vele, mert túl tradicionálisnak tartották. Annak idején nem is aratott sikert velük, így például az 1974-es La danseuse, amelyért 3000 frankot kért, négy évig nem talált vevőre, végül 1000 frankért adta el a művész. A párizsi nő, a La parisienne, amely Renoir egyik kedvenc műve volt, ugyanakkor az 1874-es kiállításra készült, de 3500 frankos katalógusárat senki sem adta meg érte és végül 1878 októberében 1200-ért kelt el.
A Les parapluies festését 1881-ben kezdte a mester, de aztán félbehagyta az esernyős témát és csak 1885-ben fejezte be – ez magyarázza az előtérben lévő két embercsoport öltözetének eltérését. Ezt a képet csak 1907-ben vették meg. A műveket bemutató Colin Bailey emlékeztetett arra, hogy Renoir egy szabó és egy varrónő fia volt, aki rajongott a korabeli kalapokért és hűen követte képein a divat változásait. Az 1880-as évek végén már újra örömet okoz számára a színek játéka, elfordulása az impresszionizmustól azonban végleges marad. 1885-ben születik meg Aline Charigot-tól első gyermeke, Pierre Renoir, aki később színészként vált ismertté. Második fia, Jean Renoir filmrendező lett.
A New York-i galéria a képek szereplőinek kilétét is dokumentálta. A falusi táncot Aline Charignot ihlette, aki Renoir modellje, élete nagy szerelme volt, férjhez is ment hozzá és három fiút szült a festőnek. A bougivali és a városi táncmulatság nőalakját barátnőjéről, Susanna Valadonról, a modellből lett festőnőről, Maurice Utrillo anyjáról mintázta.
