Vannak zenék, melyeket meg kell tanulni kedvelni, vannak zeneszerzők, kiket meg kell érteni érezni, s ha birtokolni tudjuk, egy új világ tárul elénk. A 200 éve született Richard Wagner és művészete is ilyen.
Kétszáz éve, 1813. május 22-én született a német zeneszerző, az opera műfajának megújítója, Richard Wilhelm Wagner, akinek tiszteletére idén világszerte Wagner-évet rendeznek, mert februárban volt a zeneköltő halálának 130. évfordulója is.
Kudarcok sorozata szülte „lázadó polgár”
Richard Wagner a német romantikus opera vezéralakja, a német zenedráma megteremtője. Kiváló dirigens, drámaíró és zeneszerző egyszemélyben. Személyisége kizárólag én központú, ellentétes Liszt önzetlen humanizmusával, talán ez is az oka annak, hogy jóval nehezebben érünk be a zenéjére. Wagner egy hivatalnokcsalád kilencedik, legkisebb gyermekeként született, apja fél évvel később meghalt. Nevelőapja festőnek szánta, ő azonban a zenért és a színházért, Shakespeare-ért, Weberért és Beethovenért rajongott. A radikális eszmékért lelkesedő fiatal Wagner 1831-től filozófiát és esztétikát hallgatott a lipcsei egyetemen, de nemsokára a zenei fakultásra iratkozott át.
Az 1830-as években karmesterként dolgozott német városokban, majd Rigában, itt írta meg első jelentős operája, a Rienzi két felvonását. Adósságai miatt szökni kényszerült, a viharos hajóúton fogalmazódott meg benne A bolygó hollandi témája. Párizsban telepedett le, de csak nyomorgott, megjárta az adósok börtönét, kottamásolásból, zongorakivonatok készítéséből tengődött, közben azonban tanulmányozta a germán mondavilágot, későbbi operáinak alapját.
Wagner kudarcként élte meg a párizsi éveket s ezek az élmények a „lázadó polgár” magatartását fejlesztik ki benne. Cikkeket ír, bírálatokat fogalmaz, beadványokkal ostromolja az egész világot, s közben megírja a német muzsikus Hiszekegyét:
„Hiszek Istenben, Mozartban, Beethovenben, hasonlóképp az ő tanítványaikban és apostolaikban. Hiszek a Szentlélekben, az egyetlen, oszthatatlan művészet igazságában; hiszek abban, hogy a művészet Istentől való, és minden megvilágosodott emberben él; hiszem, hogy aki csak egyszer is megfürdette lelkét a művészi élvezet fennkölt légkörében, az örökké alázatos híve marad, és sohasem tagadja meg azt. Hiszem, hogy mindenki üdvözül a művészetben, és éppen ezért mindenkinek joga van ahhoz, hogy éhen is haljon érte!”
Élete 1842-től lett könnyebb, amikor a Rienzi drezdai bemutatóján sikert aratott és szász királyi karnaggyá nevezték ki, e minőségében ő dirigálta először A bolygó hollandit. 1849-ben aktív szerepet játszott a drezdai forradalomban, ezért menekülnie kellett. Svájci száműzetésében kezdődött barátsága Liszt Ferenccel, aki Weimarban sikerre vitte a Tannhäusert, melynek hőse élő történelmi alak, a XIII. század évtizedeiben élt, mint vándorénekes. Az érzéki szenvedély és a tiszta eszményi szerelem vágya közt hányódó alakjában Wagner saját lelki gyötrődéseit szólaltatta meg. Ezt követte a Grál-mondát feldolgozó Lohengrint.
Wagner ekkor kezdte el tervezni monumentális, általa zenedrámának nevezett sorozatát, A Nibelung gyűrűjét, amelyről szerényen azt mondta: ez lesz a legnagyszerűbb alkotás, amelyet valaha írtak. A pártfogója, kiadója és barátja, Otto Wesendock kereskedő felesége iránt táplált beteljesületlen, de első házassága felbomlásához vezető szerelem ihlette a Trisztán és Izolda című operáját.
Szerelem vígoperával
1861-ben ismét Párizsban próbálkozik, s mivel amnesztiát kap, haza is mehet, de újabb zenei és anyagi kudarcok érik, adósai fojtogatják, s ő mérhetetlen terheit újabb hitelekkel súlyosbítja. 1862-ben amnesztiát kapott, és II. Lajos bajor király hívására Münchenbe ment, és ettől kezdve ismét kiváltságos helyzetet élvez. Úgy vonul be Münchenbe, mint egy győztes fejedelem, aki mindjárt udvarnokát és udvarhölgyét is viszi magával. Az udvarnok: Hans von Bülow, korának egyik legnagyobb zongoraművésze és karmestere; az udvarhölgy Liszt Cosima, Bülow felesége. Ismét egy szerelmi háromszög, és újabb botrányok. Ám a szerelem ihletet is ad Wagner számára: egymást követik a koncertek és a bemutatók, a Trisztán és Izolda bemutatója 1865-ben, és a Parsifal első tervezete. Csakhogy még ugyanebben az évben elbocsátják a müncheni operától.
Wagner ismét két talpra esik, egy Luzern melletti kis kastélyban húzza meg magát, a megpecsételés követi őt, hiszen nem törődve a botránnyal Liszt Ferenc lánya, Liszt-Bülow Cosima szakít eddigi életével és ide is követi őt. Végül csak 1870-ben házasodhatnak össze, a boldog kapcsolat ihlette egyetlen vígoperáját, A nürnbergi mesterdalnokokat, melynek cselekménye a XVI. századi polgárosodó Nürnberg városában játszódik. Témáját a valóságos élet talajából meríti. Két dalnok áll egymással szemben: az idősebb, bölcs művész és az új idők, a jövő művésze. Az idősebb lemond a szerelemről a fiatal javára, a magányos hős alakjában az öregedő Wagner problémája szólal meg. A nép szeretetével veszi körül az öreg mestert.
Richard Wagner műveire jellemző a germán mondák világának megjelenítése, az ellenpontozásos szerkesztés, a gazdag harmóniavilág, a dús hangszerelés és a vezérmotívum alkalmazása – ez az egyes szereplőkhöz vagy helyzetekhez kapcsolódó, olykor módosult formában visszatérő téma. A zene és az általa írt szöveg szerves egységet alkot a szintén általa tervezett díszlettel és jelmezekkel, a zenekar és az énekesek egyenrangúak, a dallam énekbeszéddé alakult át – mindez az összművészetre (Gesamtkunstwerk) törekvés érdekében.
1874-re befejezte a Nibelung-tetralógiát (A Rajna kincse, Walkür, Siegfried, Istenek alkonya), és megfogalmazódott az önálló színház gondolata, amely méltó keretet biztosíthatna művei előadásának. Így jött létre a Bayreuthi Ünnepi Játékok, amelynek első, 1876-os bemutatóján a magyar Richter János vezényelte A Nibelung gyűrűjét.
A 19. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, az opera egyik nagy megújítója 1883. február 13-án halt meg Velencében, halála után feleség, Cosima vette át a bayreuthi színház vezetését.
Wagner-emlékév
A Budapesti Wagner-napokat 2006 óta rendezik meg Fischer Ádám karmester kezdeményezésére. 2008-ban a Művészetek Palotájában négy egymást követő estén a teljes Ring-tetralógia megszólalt, amire a világon addig még nem volt példa. Az idei, júniusi Wagner-napokon az operák mellett a zeneszerző valamennyi dala is felhangzik.
Az idei Wagner-emlékév keretében a komponista szülővárosában több ritkán játszott alkotását adják elő, bemutatják a Richard Wagner és asszonyai című filmet, amely azt vizsgálja, milyen szerepet játszottak a nők Wagner életében, restaurálják a Lohengrin első kiadásának egyik példányát, és hosszú vita után Bayreuthból visszakerül Lipcsébe Wagner pedál nélküli, asztal formájú zongorája. A ma is a Wagner-család által irányított bayreuthi fesztiválon A Nibelung gyűrűjének új előadására készülnek, a július 25-i nyitóelőadást, amelyen A bolygó hollandit mutatják be, 14 német város mozijában is közvetítik.
A Magyar Állami Operaházban januárban volt A bolygó hollandi 1841-es ősváltozatának premierje, márciusban a Parsifal került színpadra. A jubileumhoz kapcsolódva a Magyar Posta márciusban „hangos” bélyeget hozott forgalomba, az úgynevezett QR kód és egy okostelefon segítségével az Operaház honlapján található tartalom érhető el.
A Tannhäuser, a Lohengrin, a Trisztán és Izolda, A walkür és Az istenek alkonya című Wagner operákból hangzanak el részletek szerda este, a zeneszerző születésének 200. évfordulóján az Erkel Színházban rendezendő gálaesten a Concerto Budapest zenekar közreműködésével és Kovács János vezényletével.
Wagner születésnapján az Uránia moziban dokumentumfilmet vetítenek a zeneszerzőről, a budapesti Liszt-múzeumban kiállítás nyílik; az idei Sziget fesztiválon a Fidelio KultúrZóna helyszínén operaelőadások lesznek a Wagner-bicentenárium jegyében.
Wagner muzsikája több filmben is felcsendül – talán a legemlékezetesebb az Apokalipszis most című film azon jelenete, amelyben a harci helikopterek a Walkürök lovaglásának dallamára indulnak támadásba. Wagner zenéje hallható egyebek közt David Cronenberg Veszélyes vágy és Lars Von Trier Melankólia című alkotásában is.
