A magyar művészet történetében szinte páratlan életmű, mintegy 2400 olaj- és pasztellkép, 800 rajz, 30 rézkarc és litográfia, valamint több mint 100 iparművészeti tárgy maradt utána. Rippl-Rónai József festő, grafikus, iparművész 155 éve született.
„Miért irok?
Azért irok, mert beleugrattak. Néhány iróművész ugratott bele. Meglátták egy művészi dolgokról szóló tárcacikkemet s buzditottak, irjam össze emlékeimet. Akárhogy irom, mindegy, az irás módja lényegtelen, de mégis talán legjobb, ha ugy irok, ahogy beszélgetni szoktam.
Jó, de aztán magukra vessenek.” (Rippl-Rónai József: Rippl-Rónai József emlékezései)
Egy hétgyermekes tanító legidősebb gyermekeként jött a világra Kaposvárott 1861. május 23-án. Szülei „igazi kenyérkereső életre” szánták. Gyógyszerészoklevelet szerzett, de hamarosan Zichy Ödön gróf gyermekeinek házitanítója lett. Mivel a rajzolás, festés érdekelte, előbb a müncheni akadémián, majd magyar állami ösztöndíjjal Párizsban képezte magát.
A bohém művészek fellegvárában az ünnepelt magyar festő, Munkácsy Mihály műtermében dolgozott, de 1889-ben hátat fordított a mesternek és az általa képviselt romantikus-realista irányzatnak. Párizs mellé, Neuilly-be költözött, itt alakult ki saját stílusa, a Nő fehérpettyes ruhában (1889) már az önálló művészt dicséri, ez a kép volt „fekete korszakának” nyitánya.
Barátságba került Maillollal, a kiváló szobrásszal, akiről később nagyszerű portrét is festett. Megszülettek ifjúkori főművei: az Ágyban fekvő nő és az Öreganyám. Utóbbit 1894-ben állították ki, és az alkotás felkeltette a posztimpresszionista, de formanyelvében már a szecessziót beharangozó Nabis csoport érdeklődését. Befogadták Rippl-Rónait, akinek ekkori munkái a „Próféták” alkotásainak szerves részét alkotják.
1896-ban Andrássy Tivadar gróf felkérte, hogy tervezze meg budai palotájának ebédlőjét, beleértve az üvegablakokat, bútorokat, porcelánokat és gobelineket is, ez lett első iparművészeti munkája. Az általa tervezett minták közül a „Nő rózsával” a leghíresebb, amelyet francia felesége, Baudrion Lazarine készített el, a faliszőnyeg a párizsi nemzetközi kiállításion 1897-ben díjat nyert.
1901-ben elhagyta Párizst, először hosszabb-rövidebb külföldi megszakításokkal Somogyaszalón lakott testvérénél, Ödönnél, majd 1902-ben végleg letelepedett szülővárosában, Kaposvárott. 1906. február elsején sorsfordító kiállítása nyílt a Könyves Kálmán Műkiadó Nagymező utcai helyiségeiben. A kiállítás erkölcsi és anyagi sikere művészi egzisztenciáját egész életére megalapozta.
1908-ban árverésen vásárolta meg a Kaposvár déli szélén, a szőlősgazdák övezetében, parkos ligettel körülzárt, emeletes Róma-villát, amely ma emlékmúzeumként várja a látogatókat. Ezzel egy időben megalakult a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK), melynek vezetőségi tagja lett; három közös kiállítást rendeztek.
2010 tavaszán Lazarine-nal Párizsba utazott, ekkor fogadták örökbe Lazarine unokahúgát, Paris Anellát. Ezidőtájt készült el a Park aktokkal, és a Lazarine és Anella. Hazatérése után kezdetben bensőséges szobabelsőket festett, majd kifejlesztette a sajátságosan rá jellemző kukoricás stílust. Világos színeket alkalmazott, kicsi, ám erőteljes ecsetvonásokkal, amelyeknek szinte mindegyike külön-külön látható. 1912-ben elkészítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Részt vett a MIÉNK körüli munkálatokban, valamint a Nyugat mozgalmában is, Ady Endrének jó barátja volt.
„Ady Endre festői szempontból nézve is nagyon érdekes alak. Szemei nemcsak azért voltak szépek, mert feketék, mint a bogár, de főleg azért, mert álmos nézése mély és szerelmes, sokatmondó, talán azt lehetne mondani, hogy ennek a ritka lénynek, ennek a különösen szépen érző nagy embernek a lelke tükre volt.” (Rippl-Rónai József: Rippl-Rónai József emlékezései)
1914-ben az első világháború kitörése Franciaországban érte, egy ellenséges ország állampolgáraként internálták, csak művészbarátai Maillol és Maurice Denis közbenjárására bocsátották szabadon. Hazatérve, még ebben az évben megrendezteti háborús rajzainak és festményeinek kiállítását. Élete utolsó szakaszában pasztellképeket készített, nagyobb feladatokra azonban már nem vállalkozott. Ebből az időből származik önarcképsorozata, valamint Móricz Zsigmond, Babits Mihály és Szabó Lőrinc portréja.
1927. november 25-én halt meg tüdőgyulladásban. A magyar művészet történetében szinte páratlan életmű, mintegy 2400 olaj- és pasztellkép, 800 rajz, 30 rézkarc és litográfia, valamint több mint 100 iparművészeti tárgy maradt utána. Életéhez fontos forrásmunka önéletírása, nevelt lányának visszaemlékezései és öccse, Ödön hagyatéka. Rippl-Rónairól Kaposvárott múzeumot neveztek el (itt látható öccse műgyűjteménye is), utolsó lakhelye, a Róma-villa változatlan formában őrzi emlékét. A posztimpresszionista és szecessziós irányzat egyik legnagyobb magyar képviselőjének számos műve a Magyar Nemzeti Galériában, önarcképe a firenzei Uffiziben látható. Kaposvárott a sétálóutcán rendhagyó szobra áll, szamaras kordén ülve ábrázolja a művészt (Trischler Ferenc, 2009).
2013 óta a Budapestet Kaposvárral is összekötő vonatjárat neve Rippl-Rónai InterCity. 2014-től a nevét viseli a kaposvári összművészeti fesztivál, amelyet addig Festők városa hangulatfesztivál néven tartottak meg, idén május 26-29. között rendezi meg a város. 2015-ben bekerült azon kaposvári hírességek közé, akiknek nagyméretű arcképe egy-egy kaposvári helyi járatú buszt díszít.
