„Olyan boldog voltam, hogy szerettem volna meghalni, mert a boldogságot akkor kell fülön csípni, amikor lehet!” Romain Gary kétszeres Goncourt-díjas francia író, aki Émile Ajar néven is világhírűvé vált, 100 éve született.
Romain Gary kétszeres Goncourt-díjas francia író, aki Émile Ajar néven is világhírűvé vált, 100 éve, 1914. május 8-án született. Vilniusban látta meg a napvilágot Roman Kaszev (Roman Kacew) néven. Apja orosz kereskedelmi attasé volt, aki nem sokkal a fiú születése után kilépett a család életéből, így a gyermek nevelése színésznő anyára, Ninára maradt. Anya és fia 1917-ben Varsóba, majd tíz évvel később Franciaországba, Nizzába költözött, majd tíz évvel később Franciaországba, Nizzába.
Igen szerényen éltek, Nina minden pénzkereseti lehetőséget megragadott a kutyasétáltatástól kezdve a takarításig, hogy imádott fiát hercegi körülmények között nevelje. Ragyogó diplomáciai vagy akadémikusi karriert álmodott a kis Romainnek, s minden erejét, figyelmét neki szentelte. Ez a nevelési légkör erősen megmutatkozott az egyre öntudatosabb és nárcisztikusabb Garyn: nehezen viselte, ha nem érte el mindazt, mi után vágyakozott, vagy elképzelt magának.
Az ifjú Romain feltűnően szép és igen éles eszű fiú volt, akit az iskolában gyakran csúfolták származása miatt, s ez visszahúzódóvá, magányossá tette, csak a könyvek voltak jó barátai. A gimnázium után jogot tanult előbb Aix-en-Provence-ban, majd Párizsban. Az egyetem elvégzése után repülőtiszti iskolát is végzett, s a II. világháborúban csatlakozott De Gaulle tábornokhoz, s mint gyakorlott pilóta, a Szabad Francia Hadsereg tagjaként szolgált Európában és Észak-Afrikában. Helytállásáért a Hadi Keresztet is megkapta.
1945-ben megjelent első regénye, a Hajnal felé elnyerte a Kritikusok Díját. Ugyanebben az évben feleségül vette a nála hét évvel idősebb Lesley Blanch-t, a neves újságírónőt, a Vogue szerkesztőjét.
A háború után – beteljesítvén anyja álmát – diplomáciai pályára lépett: dolgozott Szófiában, Bernben, Bolíviában, s 1956 és 1960 között Los Angelesben volt konzul. Közben folyamatosan jelentek meg munkái, melyek általában sikert arattak az olvasók körében. Sajátos munkamódszere volt, hogy amint a mű elkészült, azonnal kiadatta, s kiadójának nem engedte meg, hogy belenyúljon a kész szövegbe. Nem akart semmit átírni, átformálni, úgy tartotta kerek egésznek írásait, ahogy először megalkotta őket. 1956-ban jelent meg az Égi gyökerek című regénye, amelyet a rangos Goncourt-díjjal jutalmaztak, s 1958-ban John Huston rendezésében film is készült belőle Errol Flynn és Juliette Gréco főszereplésével.
1957-ben Los Angelesben egy partin ismerkedett meg az ifjú és híres színésznővel, Jean Seberggel, akivel rögtön egymásba szerettek. Lesley elnézte férje és Seberg kapcsolatát, ám amikor Jean terhes lett, végre beleegyezett a válásba. Gary és Seberg 1962-ben házasodtak össze, s hamarosan megszületett fiuk, Diego.
1961-ben hátat fordított a diplomata pályának, és csak irodalmi tevékenységet folytatott. Sorra jelentek meg regényei, drámái, esszéi. Magyarországon talán legolvasottabb regénye a Lady L., melyből Sophia Loren és Paul Newman főszereplésével Peter Ustinov készített filmet. 1960-ban jelent meg A virradat ígérete című regénye, mely hódolat az asszonynak, aki egyedül és egyetlen célt szem előtt tart a felnevelte az írót, hogy nagy művész legyen, amivé az anya egykor maga is lenni szeretett volna. A virradat ígérete Romain Gary visszaemlékezése Vilniusban és Nizzában töltött gyerekkorára. Kettős önarckép, mely az író személyiségét formáló két kultúra, a kelet-európai és a francia hatásait veszi számba.
„– Írtál ma már?
Már több mint egy éve „írtam”. Jó néhány iskolásfüzetet megtöltöttem a költeményeimmel. Önáltatásból nyomtatott betűkkel átmásoltam őket, hogy úgy nézzenek ki, mint egy rendes verseskötet.
– Írtam. Belekezdtem egy nagy filozófiai költeménybe a reinkarnációról és a lélekvándorlásról.
Helyeslően bólintott.
– És az iskolában? Mi volt?
– Egyest kaptam matekból.
Anyám gondolkozott egy sort.
– Nem értenek meg téged – mondta.
Én is úgy gondoltam. A reáltudományos tárgyak oktatói olyan makacsul osztogatták nekem az egyeseket, hogy azt nem magyarázhatta más, csak a sötét tudatlanság.
– Megbánják – mondta anyám. – Fognak ők még csodálkozni. Egyszer majd aranybetűkkel lesz bevésve a neved az iskola falaiba. Holnap bemegyek, és megmondom nekik, hogy…
Megborzongtam.
– Mama! Megtiltom, hogy bemenj. Nevetségessé akarsz tenni már megint?
– Felolvasom nekik a legutóbbi verseidet. Színésznő voltam, nagy színésznő, tudok verset szavalni. Te leszel az új D’Annunzio! Az új Victor Hugo! Nobel-díjat fogsz kapni.
– Anya! Megtiltom, hogy bemenj az iskolába, és beszélj velük.
Rám se hederített.” (Romain Gary: A virradat ígérete)
Házassága időközben válságba jutott, egy idő után nehezen viselte, hogy Seberg fontosabbnak tartotta a faji megkülönböztetés elleni harcot és a Fekete Párducok elnevezésű radikális polgárjogi mozgalom támogatását, mint kettejük kapcsolatát, illetve a színésznő nem tudta feldolgozni vetélését se, 1970-ben elváltak. 1974-ben önéletrajzi riportot tett közzé, melyben elmondta, mindig vágyott arra, hogy más néven egy új életművet alkosson.
„Én mondom, az a kis taknyos nem erre a világra való volt, négyéves is elmúlt már, és még mindig boldog volt.” (Émile Ajar: Előttem az élet)
1974-ben Gary önéletrajzi riportot tett közzé, amelyben elmondta, mindig vágyott arra, hogy más néven egy új életművet alkosson. Ugyanebben az évben ki is adott egy kalandregényt Shatan Bogat néven, ám kilétére hamarosan fény került. Ugyanekkor megjelent egy kisregény is, amelyet egy bizonyos Émile Ajar írt, de különösebb sikert nem aratott. 1975-ben azonban Ajar ismét hallatott magáról, ezúttal az Előttem az élet című regényével, amely meg is kapta a Goncourt-díjat, s világszerte hatalmas siker volt, köszönhetően a Simone Signoret főszereplésével belőle készült filmnek. Ajar ezt követően még két regényt írt, s a kritikusok egy idő után felhagytak azzal a szándékukkal, hogy megtalálják, ki rejlik e név mögött.
1979-ben egy párizsi külvárosban kocsijának hátsó ülésén halva találták Jean Seberget, a jelek szerint öngyilkosságot követett el. Mélyen megrázta volt felesége halála, s ettől kezdve súlyos depresszióval küzdött. Hiába volt mellette Leila, az új szerelem, aki végre otthont varázsolt az író köré és fia, Diego, a betegséggel nem tudott megküzdeni, sem azzal, hogy kiégett, nem volt képes már írni. 1980. december 2-án bezárkózott dolgozószobájába, szájába vette pisztolyát, és meghúzta a ravaszt. Kiadójának írt búcsúlevelében azt írta, hogy tettét idegkimerültség miatt követte el.
Halála után két hónappal megjelent egy vékonyka kötet Émile Ajar élete és halála címmel, melyben végre felfedte, hogy ő írta az Ajar-regényeket. Írását így fejezte be: „Remekül mulattam, viszontlátásra, és köszönöm!”
Gary-Ajar minden írásában a mérhetetlen szeretetvágy, a szorongás és a magány szólal meg különböző hangfekvésekben. Műveiben a humor keveredik a tragédiával, a hit a cinizmussal, a pesszimizmus a derűlátással, ám mindegyikről elmondható, hogy egy élhetőbb, humánusabb világot próbál varázsolni sokszor komor és embertelen világunkba. Itthon legutóbb a Park Könyvkiadó gondozásában jelent meg A virradat ígérete c. kötet, és őszre várható ugyancsak a kiadó gondozásában a Salamon király szorong című regénye.
Fotók: Biography.com, Goodreads,
