Örülhetnének a fiatalok, házasodhatnának, szerelmeskedhetnének, ám ehelyett azzal foglalkoznak, ki mit mond róluk, ki mit pletykál. Mindenki azonnal elhisz mindent, és feltupírozva adja tovább. Sok hűhó semmiért – A komédia, amelyben Shakespeare föltalálta a bulvárt és a pletykalapokat.
BENEDEK: Nem szeretsz engem?
BEATRICE: Nem én, ha nincs okom.
BEATRICE: S te szeretsz engem?
BENEDEK: Nem én, ha nincs okom.
Örülhetnének a fiatalok, házasodhatnának, szerelmeskedhetnének, ám ehelyett azzal foglalkoznak, ki mit mond róluk, ki mit pletykál. Mindenki azonnal elhisz mindent, és feltupírozva adja tovább.
A buja és forró szicíliai Messinában játszódó történetben a Leonato házban élő fiatal nők alig várják már a háborúból győztesként visszatérő katonákat, hiszen szerelemről, férjhez menésről álmodoznak, hisz amint a hősök megérkeznek, kezdődhet a kacérkodás és a csábítás örök játéka. Minden a legjobban alakulhatna, ha nem nehezítenék meg maguknak az életet. A nemek harcát csak ideig-óráig döntik el a csókcsaták és az ádáz szópárbajok, az igazi nehézfegyver itt bizony a pletyka. Akit a világ a szájára vesz, annak nincs menekvés, leterítik – csak reménykedni tudunk, hogy az illetőnek szerencséje lesz, és egy nászi ágyban landol. Shakespeare talán legbájosabb komédiája igazi bolondos, szerelmi kergetőzést ígér.
Aki volt már szerelmes és közben félt, hogy átverik, aki házasságra vágyott, de mégis aggódott a várható bonyodalmaktól, az tudja csak igazán miért ez Shakespeare leggonoszabb komédiája. Nevetségesek vagyunk, amikor párkapcsolatban próbálunk meg élni. Amennyire vágyunk a másikra, annyira félünk is tőle. A vérünk, az akaratunk hajt minket előre. Van aki pénzt, van aki hatalmat és van, aki boldogságot remél a szerelemtől. Na, de mi a boldogság?
Kinek, mi.
BEATRICE: Nem kosarazhatlak ki. De a napvilágra mondom: csak a heves unszolásnak engedek! Életmentés ez: megsúgták nekem, hogy már dögrováson vagy.
BENEDETTO: Elég! Majd betapasztom én a szád!”
Az okos nők és eszes férfiak gyanakodva méregetik egymást, és nem hisznek az ösztöneiknek. A naiv szerelmesek nem merik elhinni, hogy a dolgok néha pofonegyszerűek, ezért halálra bonyolítanak mindent. Közben kavarodnak a pletykák, a rosszindulat és az ármány, de mindig akad valaki, aki összebogozza, és van, aki kisimítja szálakat. Persze csak akkor, ha az érdeke úgy kívánja. Végül mégis minden nagy dolog a helyére kerül, a szó mindenféle értelmében.
Főszereplők: Pokorny Lia, Schmied Zoltán, Simon Kornél, Ágoston Katalin, Rada Bálint, Magyar Attila
Rendező: Puskás Tamás
Bemutató: 2015. december 5., Centrál Színház
