„Voltaképpen elég, ha egyetlenegy valaki tudja az emberről az igazságot. Elég ahhoz, hogy az ember élni tudjon.” 105 éve született Szabó Magda, a talán legtöbbet fordított írónő, a magyar női irodalom legismertebb képviselője, a XX. század egyik legmeghatározóbb magyar írója.
„Minden ember titok. Minden titok titok. Az író mestersége valahol szakrális, még önmaga számára is elemezhetetlen.” (Szabó Magda)
Szabó Magda író, műfordító, költő 1917. október 5-én született Debrecenben. Személyisége alakulásában meghatározó volt szülővárosa hagyománya, szellemisége is. 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin-magyar szakos diplomát, ezután a helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított, a második világháború után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett.
Költőnek indult, első versei a debreceni Magyarok című folyóiratban jelentek meg. Az időközben a fővárosba költözött lapból kivált fiatal írócsoport alapította meg az Újhold-kört, Szabó Magda első versesköteteit is az újholdas stílus jellemezte.
Az írónőtől 1949-ben visszavonták a már odaítélt Baumgarten-díjat, állásából elbocsátották, 1958-ig nem jelenhetett meg könyve. A hallgatás évei után prózai művei, A Freskó (1958) és Az őz (1959) című regényei hozták meg számára a sikert.
Szabó Magda élete 1959-től sikertörténet, egy olyan stabil írói életút, mely utóéletében is gyümölcsöző, hiszen hatása a kortárs magyar irodalomban érezhető, folyamatosan jelen van. Legnagyobb ma alkotó írónőink nevezik meg első helyen példaként, és sokak első olvasmányélménye köthető ifjúsági regényeihez, gyermekirodalmához.
„Most jött rá, mennyivel nagyobb élmény a jó, ha küszködni kell érte; mekkora erő úgy élni, mint egy hegymászó csapatnak, az osztályt láthatatlanul egymáshoz rögzítő kötél biztonságában, együtt érezni boldogságot, bánatot, együtt izgulni, reménykedni, várni, és segíteni annak a másiknak, aki éppen bajban van, aki rászorul.” (Szabó Magda: Abigél)
Szabó Magda alakja megfoghatatlan, sokszínű, izgalmas, és élete mintegy naplószerűen követhető végig műveiben – a „Régimódi történet”, az „Abigél”, „Az ajtó” lapjain. Az írónő nyolcvanöt évesen Für Elise című önéletrajzi regényével engedte különösen közel emlékeihez, fiatalkora történéseihez az olvasót. A tervezett folytatást azonban már nem tudta megírni, a mű varázsához lezáratlansága is hozzájárul.
„Emlékezz és felejts! A törvény magyarázata: emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. … Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha.” (Szabó Magda: Sziget-kék)
Ő a valaha legtöbbet fordított magyar író, a világ az utóbbi években fedezte fel magának. „Az ajtó” című regényét 42 nyelvre fordították le, 2012-ben Szabó István rendezett belőle filmet az Oscar-díjas Helen Mirren főszereplésével. Ez volt az egyetlen magyar regény, mely felkerült a The New York Times 10-es listájára.
Az írónő 14 éve, 2007. november 19-én, 90 éves korában hunyt el kerepesi otthonában, békésen, olvasás közben érte a halál.
