Olyan slágereket énekelt, mint a Kék csillag, az Egy szál harangvirág, a Két összeillő ember, a Kósza szél, A távollét, a Gedeon bácsi, a Bús szívvel énekelni. 70 éves lenne a magyar zenetörténet egyik legfelkavaróbb emlékű tragikus sorsú énekese, Szécsi Pál.
Hetven évvel ezelőtt, 1944. március 19-én (egyes források szerint március 20-án) született Budapesten Szécsi Pál táncdalénekes és szövegíró. 1986-ban testvére, Szécsi Katalin ezekkel a szavakkal emlékezik rá a Zenészballada című könyv első soraiban:
„Ilyennek látták: hallatlanul magabiztosnak, lezsernek, ő volt a Férfi… és ez mind nem volt igaz. Messze nem volt magabiztos, messze nem volt ő olyan lezser, sok félelem élt benne, sok drukk. A siker könnyedséget adott neki. De valójában… Én hiszem, hogy az emberek lelke nem tud megváltozni… Ő ugyanaz a félénk kisfiú maradt, a kis gyökértelen, akinek indult.”
Édesapja, Szécsi Ferenc nyelvészkutató volt, édesanyja külkereskedelmi levelezőként dolgozott. A család harmadik gyermekeként született kisfiú még egyéves sem volt, amikor édesapját 1945 januárjában agyonlőtték. Az özvegyen maradt édesanya gyermekeit előbb nevelőszülőkhöz adta, majd 1956-ban Ausztrián át az Egyesült Államokba disszidált. Legnagyobb lánya Bécsig még anyjával mehetett, aki azonban otthagyta a pályaudvaron. A két kisebb, Kati és Pali Magyarországon maradt.
Pali állami gondozásba került egészen 16 éves koráig. Ezután segédmunkásként dolgozott az Athenaeum Nyomdában, kabinos volt a Palatinus strandon, raktáros a divatintézetben. Felfedezése a véletlennek és egy vállalati bulinak volt köszönhető: ez utóbbin felfigyeltek a jóképű, jó mozgású fiatalemberre, akiből hamarosan az egyik legkeresettebb manöken lett. Ezt követően megpróbálkozott az énekléssel, s énekesként is befutott.
1967-ben a Salgótarjánban megrendezett amatőr fesztiválon megnyerte az énekesek versenyét, s még ugyanebben az évben a Táncdalfesztiválon is sikert aratott, második helyezést ért el a Csak egy tánc volt című dallal. Később a Rádió Tánczenei Stúdiójának lett a tagja. Megjelenése, fiús-férfias charme-ja és nem utolsó sorban szép hangja pillanatok alatt az egyik legnépszerűbb férfi előadóvá tették. Olyan slágereket énekelt, mint a Kék csillag, az Egy szál harangvirág, a Kismadár, a Két összeillő ember, a Talán sok év után, a Kósza szél, A távollét, az Adagio, a Bús szívvel énekelni, a Gedeon bácsi, a Mint a violák, a Carolina és az Én édes Katinkám. Szívesen énekelt világslágereket, amelyek magyar szövegét ő írta.
Megpróbálkozott a külföldi karrierrel is. Németországban Paul Moro néven adták ki lemezét, de ott nem sikerült befutnia. Itthon énekesként sikert sikerre halmozott, ám magánéletében fellángolások és csalódások, szárnyalások és zuhanások váltakoztak. Rövid ismeretség után – szinte alig értették egymást – feleségül vett egy Grazyna nevű lengyel manökent, akivel rögtön Lengyelországba ment, de igen hamar hazaköltözött.
Domján Edit, a szerelem
Nagy szerelme volt a tragikus sorsú színésznő, Domján Edit, akivel 1972-ben találkozott a Magyar Rádió Ablak című műsorának felvételén. Domján ekkor már szabad asszony volt, 1969-ben vált el Kaló Flórián színésztől. A nagy szerelem tíz hónapig tartó tragédiába torkolló viharos kapcsolattá alakult. Kapcsolatuknak nem használt, hogy a színésznő néhány ismerőse rossz szemmel nézte az évekkel fiatalabb énekessel való szerelmét, és az énekes barátai is kellemetlenkedtek az idősebb társ miatt. Emellett Szécsi súlyos depresszióval és alkoholizmussal küzdött, amit az asszony nehezen viselt el.
Domján próbált rajta segíteni, kérte, hogy hagyjon fel az ivással, de a helyzet egyre rosszabb lett. Mégsem az énekes, hanem a színésznő depressziója volt az, ami végleg pontot tett szerelmük végére. 1972 karácsonyán, negyvenedik születésnapján Domján öngyilkosságot követett el.
Domján Edit halála után Szécsi Pál néhány hónapra kiment az NSZK-ba, sokan azt hitték, disszidált, de a Népstadionban a színészek-újságírók rangadón egy ládából elővarázsolták, és a rajongás iránta ismét soha nem látott mértéket.
Képtelen volt feldolgozni az édesanyjával való kapcsolatát, ezért megpróbálta felkeresni, de ő elzárkózott a viszontlátástól. A hányatott gyermekkor után jött hirtelen sikerrel Szécsi Pál lelkileg sosem tudott megbirkózni. Problémái elől többször akart a halálba menekülni, de az utolsó pillanatban mégis mindig meggondolta magát, segítséget kért, s megmentették. 1974. április 30-i kísérlete az utolsónak bizonyult: véget vetett életének; nagy adag nyugtatót vett be és megivott egy üveg cseresznyepálinkát. Mindössze 30 éves volt ekkor. Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik. Temetésén hisztérikus jelenetek zajlottak le, a tömeg be akarta törni a ravatalozó bezárt ajtaját, sírja, ahol gimnazista lányok vettek be gyógyszert, máig zarándokhely.
Szécsi Pál mítosza ma is él, annak ellenére, hogy dalai ritkábban szólnak. Évekig tervben volt, hogy Sándor Pál rendezésében a filmvásznon is megjelenik majd a rajongói által csak Palikaként emlegetett művész legendás alakja.
