Ő teremtette meg az első tudományos magyar nyelvtan kutatását. Szenci Molnár Albert református lelkész, a késő humanista irodalom jeles alakja, a legnagyobb hatású zsoltárfordító 440 éve született.
Szenci Molnár Albert 440 éve, 1574. augusztus 30-án született. A Pozsony megyei Szencen látta meg a napvilágot református molnárcsaládban. Mivel apja elszegényedett, tanulmányait saját erejéből végezte. Göncön segített Károlyi Gáspárnak a Biblia nyomtatásában, majd a debreceni kollégiumba járt. Tizenhat évesen egyetlen garas nélkül külföldre indult, tanult német egyetemeken, végiglátogatta Svájcot és a kálvinista városokat, utazott Itáliában.
1599-ben hazatért, de nem talált pártfogókra, így 1600-ban megkezdte újabb külföldi bolyongását. A Majna menti Frankfurtban nyomdai korrektor lett, majd Altdorfban telepedett le. Itt fél év alatt elkészítette latin-magyar és magyar-latin szótárát, amelyet személyesen mutathatott be II. Rudolfnak Prágában. Marburgban Móric hesseni fejedelem támogatásával átdolgozta a Károlyi-bibliát, közzétette nyelvtanát.
Irodalom- és tudományszervező tevékenységére itthon is felfigyeltek és hazahívták. 1612-ben Batthyány Ferenc prédikátora lett, Bethlen Gábor is az udvarába hívta. Az elmaradott hazai viszonyok gyorsan kiábrándították, 1615-ben harmadszor is külföldre ment. A harmincéves háború idején, 1622-ben a császári csapatok Heidelbergben kirabolták és megkínozták, Hanauban talált menedékre.
1624-ben Bethlen hívására végleg hazatért, egy ideig Kassán tanított, majd Kolozsvárra ment, itt is halt meg 1634 január 17-én egy pestisjárvány idején.
Óriási és igen változatos életmű maradt utána. Legfőbb célja az volt, hogy közvetítse a protestantizmus szellemi kincseit, emelje a magyar nyelv és tudomány színvonalát és megismertesse a magyar szellem teljesítményeit a nyugattal. Elsőként állított össze magyar-latin szótárt, melyet később göröggel is kiegészített, művét kétszáz évig forgattak. A szókincs összegyűjtése mellett magyarázatokkal is szolgált, szólásokat is felvett művébe, amelyet így enciklopédiaként is lehetett használni.
Nova Grammatica Ungarica címmel magyar nyelvtant is írt, amely Sylvester János elfeledett munkája után a második magyar nyelvtan volt, és megalapozta a magyar nyelv tudományos kutatását.
Számos református teológiai értekezést ültetett át magyarra, köztük Kálvin főművét, az Institutiót Az keresztyén religióra és az igaz hitre való tanítás címmel, pedagógiai írásai erősen hatottak a hazai protestáns iskolákra. Legismertebb műve a Psalterium Ungaricum, Szent Dávid királynak százötven zsoltára. A 150 zsoltárt 130 dallamra, versformára írta gazdag rímeléssel, ez régi líránk legköltőibb műve. Élt hangsúlyos és rímes-időmértékes formákkal is, verseiben hangot kapnak a magyarság szorongásai a sorscsapások miatt, a személyes líra és a tájköltészet is. Fordítása napjainkig hat, Ráday Páltól Aranyon és Adyn át Kányádi Sándorig. Zsoltárkönyve a legtöbbet kiadott magyar művek egyike, száznál több kiadása jelent meg
