„Valami képtelenül torz kavargás van bennem… Szeretném magát imádni, s nem merem, rosszak az információim.” Móricz Zsigmond szenvedélyes vallomása megindította Simonyi Mária színésznőt.
„Valami képtelenül torz kavargás van bennem… Szeretném magát imádni, s nem merem, rosszak az információim. Ez a lefényképezett dedikáció is: hogy történhetett ez? Lehet az, hogy maga nem érezte meg abban az elburkolt vallomást, s kiadta újságíróknak, idegeneknek, barátoknak, kíváncsiaknak? Felhasználta pályája utcakövei közt?Hihetetlen, milyen lázban vagyok. Sokkal jobb lett volna, ha Pesten maradok, s ma is bemegyek egy percre az öltözőjébe, míg fölszárítja a verejtékcsöppeket szép homlokán. Szeretnék lefeküdni a lába előtt és úgy nézni, míg él… Nem vagyok beszélgetős ember, hallgatva nézném magát, halk morajjal, mint a tenger nézi az eget, vonagolva, szelíden és haragosan, de mindig szembe fordulva és feléje hullámozva…” (Móricz Zsigmond levele Simonyi Máriához. A levél érdekessége, hogy több részlete is szerepel Móricz Míg új a szerelem című novellájában)
Simonyi Mária 130 éve, 1888. december 4-én született Szenicen. A budapesti Színművészeti Akadémián szerzett oklevelet 1910-ben. 1911-ben a Kamarajátékok előadásain mutatkozott be, majd a Magyar Színház szerződtette, ahonnan 1912-ben néhány hónapra az Új Színpadhoz került. Később Kassán és Brassóban, majd a Magyar Színházban szerepelt. 1919-ben felvették a Belvárosi Színházba, ahol 1927-ig szerepelt, közben három évig a Renaissance Színház tagja volt.
Főszereplője volt Schnitzler Az élet szava című, illetve Urvancov Vera Mirceva című darabjának. Beszédmodora, szép hanghordozása főleg modern társalgási darabok előkelő hősnőinek eljátszására képesítették. 1924-ben megkapta Móricz Zsigmond Búzakalász című színdarabjának főszerepét. A munkakapcsolatból szerelem lett, amelyet beárnyékolt Móricz feleségének, Holics Jankának jelenléte. Az író naplóiból kiderül, hogy titkos üzengetést folytattak, amire jó példa a Búzakalász című darab szövege is.
Móricz Zsigmond üzenetére – „szívem, lelkem, kicsiny kis boldogságom” – Simonyi Mária ugyanezeket a szavakat szőtte bele nyilatkozatába, amikor a Magyarság című újság riportere faggatta a színműről. Az akkor negyvenöt éves író pusztító szerelemre lobbant a harmincöt éves Simonyi Mária iránt, mint írta, „beütött a tűzvész”. A titkos kapcsolat híre Holics Jankához is eljutott, többször öngyilkosságot kísérelt meg. Az író hazatért, és megpróbálta életüket visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Nem sikerült. Amint Janka jobban lett, elmenekült otthonról, és kávéházakban, hotelszobákban írt, naplójában megpróbálta kiírni magából felesége és az egyre inkább csak a képzeletében létező Mária iránti érzelmeit. Simonyi nem válaszolt Móricz csaknem kétszáz levelére, mert megriasztotta kettejük viszonya és Janka szenvedése.
1925 áprilisában Holics Janka megmérgezte magát, Móricz a gyászév letelte után feleségül vette Simonyi Máriát. Házasságuk hamar ellaposodott. Az író hiába kereste Máriában a Jankához hasonló, ösztönző szellemet, az irodalmi modellt, nem tudta megtárgyalni vele irodalmi eszmefuttatásait, írásainak forrráskereséseit, szerkesztési nehézségeit. 1936 telén végleg kiköltözött leányfalui házába, különváltan éltek, de a házasságot hivatalosan soha nem bontották fel. Így Móricz Zsigmond 1942-ben bekövetkezett elhunyta után ő lett az író özvegye.
Ezek után a tehetséges színésznő csak egyes szerepekre szerződött, nem volt többé egyetlen színháznak sem a tagja. A kritika a realista stílus, a modern nő kitűnő megjelenítőjeként emlegette. Budapesten halt meg 1959. június 21-én.
