„Az éjjel azt álmodtam, hogy a víz elvitte a teraszt is. Évek óta eszembe se jutott a ház.” Tara Monti meséje Dunáról, árvízről, szépséges érzelmekről és emlékekről.
Tara Monti: Árvizi emlék
Az éjjel azt álmodtam, hogy a víz elvitte a teraszt is. Évek óta eszembe se jutott a ház.
Anno, ha a Duna már az alsó rakpartot fenyegette, hanyatt-homlok rohantunk ki Luppára, hogy ami lent van, azt felcipeljük. Márpedig sok minden volt lent. Eredetileg olyan igazi, magas lábakra épült kisház volt a nyaraló, de persze apám beépítette az alsó részt, mert miért is ne? Mondjuk, szerencsére üvegfalakat rakatott a lábak közé, melyek két sor lukacsos téglán álltak. Azon járt ki-be a Duna. És persze oda telepítette a konyhát, mert miért is ne?
Cuccot felmenteni, majd pucolni a szigetről, ez volt a műsor. Egyszer késve értünk ki. Hiába idegbetegeskedett, hogy “alsórakpartonavííííz!”, nekem pont melózni kellett, és az a másfél óra végzetesnek bizonyult. Mire végül az utolsó fotelt is felcígöltük, nem volt menekvés. Ott rekedtünk három napra összezárva. Az elsőt végig veszekedtük, mert miért is ne?
A másodikon csak álltunk a teraszon, néztük, ahogy a futórózsa fuldoklik, és inkább nem szóltunk egymáshoz. Déltájt jött csónakon egy rekesz sör meg vodka meg kenyér meg szalonna. Hagyma volt otthon. Ettünk, ittunk. Beszélgetni kezdtünk, nem megfeledkezve a másik basztatásáról. Egész jó hangulatba kerültünk, még az arra motorcsónakázó TV Híradónak is nyilatkoztunk. Olyasmiket, hogy jaja, hát kurva magas a víz, csessze meg. Ha jól emlékszem, alaposan megvágva adták le a faterral készült interjút.
Én csak afféle mísz vágókép voltam.
Sok minden szóba került akkor.
Végül elvonult az ár, az alsó rész üvegfala merő mocsok, iszap, mint valami nagyon mocskos akváriumé. Apu kiitta az utolsó csepp vodkát is az üvegből, majd a mutatóujjával felírta az iszapfalra: AZ ÉN LÁNYOM NAGYON HÜLYE!
Jelentőségteljesen felmutattam az utolsó sört és várakozóan doboltam a lábammal.
Apu elgondolkodott, mérlegelt, majd egy szép nagy szívet rajzolt a kinyilatkoztatás alá.
Megkapta a sört, én meg mentem a slagért.
Tara Monti
Itt elérhető: Tara Monti
Blog: Tara Monti
