Nem egy meglévő hely újabb értelmezését kínálják, hanem képeket, amikből összeolvasható a fejükben lévő ország. Ahol jártak és amit megéltek.
Van egy ország. Lehet hogy „I” a kezdőbetűje. Lehet hogy csak papírra rögzített emlékek összessége. Vagy lehet, hogy nem is az ország a lényeg, hanem, hogy hogyan mesélünk róla. A három kiállított fotográfus munkái személyes térképekként mutatnak rá emberek és terek kapcsolatára egy távoli földrészen. Budapest egyik legszínesebb és legizgalmasabb kerületében jól megfér egymás mellett a régi és az új, a bontásra ítélt és a luxus, a koszos és a steril, épp úgy, mint a Fogasházban a sör és a kultúra.
A tájhoz való viszonyra vagy épp az épített környezet és a múlt egymásra rétegződéseire. Szubjektív dokumentarizmusnak hívják a képalkotásnak azt a műfaját, mikor a fotós saját érzéseit a képbe ágyazva, nem csak a megélt tájat kívánja visszaadni, hanem a megélt pillanatot, a finom rezdüléseinek összességével. Ezek a képek éppannyira szolnak az ábrázolt dolgokról, mint az ábrázolóról.
A National Geographic formanyelve hamar standardizálta azt az elbeszélés módot, amivel távoli tájak bemutatásra kerülnek a fejlettebb országokban. A fotózás aktusát csupán az egzotikum és az eddig „kiexponálatlan” tájak bemutatásának kényszere motiválta. Sokszor általánosítások, előítéletek, vagy burkolt rangsorolás (az ott és az itt elkülönítése) vegyül abba, ha egy kulturálisan idegen személy a művészet eszközével tematizálja barangolásának problémáit (lehet társadalmi, esztétikai, urbanisztikai, szociológiai vagy akár kulináris is).
A The „I” Country című kiállításban ennek szeretnénk elébe menni. Arra teszünk kísérletet, hogy a magyar vizuális kultúrában szocializálódott fotográfusok önkifejezési lehetőségeiről beszéljünk. Még ha egy távoli országról is akarnak szólni. Ők nem egy meglévő hely újabb olvasatát kínálják, hanem képeket, amiből összeolvasható a fejükben lévő ország. Ahol jártak és amit megéltek.
Bartha Máté fotóinstallációja több hónap történéseit meséli el 2500 képben, több mint 45 négyzetméter falfelületen. Élete ezen szakaszának minden kiexponálásra érdemes pillanata megjelenik. A képek készülésének helyszínén felvett hangokat Bartha Márk keverte zajmontázzsá.
Illés Zsófia intim hangulatú vidék ábrázolásain a középformátumú tájkép fotózás legszebb hagyományait vegyíti személyes érzésvilágával.
Klima Gábor letisztult, kiegyensúlyozott formavilága, az épített környezet megélésének lehetőségeit keresi. Kultúrákon túlmutató élettér töredékei kortalan helyekként lebegnek.
A Demo Galéria non-profit művészeti intézmény, ami kutatásalapú, tematikus kiállításokon, és ehhez kapcsolódó programokon keresztül igyekszik szólni az egyes társadalmi kérdésekről. Küldetése, hogy a vizuális kultúra eszközeivel foglalkozzon a kerülettel, Budapesttel és a közép-európai térséggel kapcsolatos társadalmi, kulturális, és urbanisztikai problémákkal.
Kiállító művészek:
Barhta Máté
Barhta Márk
Illés Szonja Zsófia
Klima Gábor
Kurátor: Csiszár Mátyás
Időpont: 2011. november 21-től
Helyszín: Demo Galéria, Akácfa u. 51. Budapest
