„A legborzalmasabb drámákban nincs szemlélő, csak résztvevő.” A híres Vaszary család kultúrtörténeti jelentősége különleges terhet és ajándékot hagyott Vaszary Jánosra. Az író, színpadi szerző, rendező és színész 50 éve halt meg.
A Vaszary család meghatározó résztvevői és tevékeny alakítói annak a változásokkal teli kornak, amelyet egészen a monarchia felbomlásának utolsó éveitől a két világháborún át az azt követő diktatúrákig tekinthetünk. Az író Vaszary Gábor öccse, Vaszary János tehetséges, sokoldalú és kezdeményező művészember volt, aki a család többi tagjához hasonlóan, hányattatott sorsot élt meg.
Vaszary János író, színpadi szerző, rendező, színész 50 éve, 1963. november 20-án halt meg. 1899. január 11-én született Budapesten, szülei Vaszary Gábor és Csipka Auguszta. Családjában több neves ember található, nagybátyja volt a festőművész Vaszary János, rokonságban állt Vaszary Kolos bíboros-hercegprímással és a magyar színházművészet és a 30-as évek filmgyártásának sztárjai közé tartozott színművészként Piroska húga és ő maga is, míg bátyja, Gábor író lett.
„Én meg itt fekszem, és várok.
És hosszú sorban vonulnak el az ifjúságnak drága percei, órái, napjai.
Mennek, vissza többé nem jönnek, és viszik magukkal az életemet.” (Vaszary János: Szajna-parti kaland)
A Piarista Gimnáziumba járt, tizenhét éves korában önként bevonult katonának. Az első világháború után egy ideig jogi tanulmányokat folytatott, de inkább Rákosi Szidi színiiskoláját látogatta. 1920-ban a Magyar Színházban színészként kezdte pályáját, később a Nagymező utcai Renaissance Színházban (a mai Tháliában), a Vígszínházban és a Magyar Színházban játszott, és rendezéssel is próbálkozott az Új Kultúra Kamara Színházban. 1924-ben Párizsból tudósította az Est-lapokat, a Gaumont filmgyárban segédkezett, műhelytitkokat lesett el a neves rendezőtől, Georges Pitoëff-től, majd 1925-ben Magyar Kamara Társulat néven színházat alapított. 1926-ban hazatért, 1927 és 1929 között a Magyar Színházban és annak kamarájában, az Andrássy úti Színházban rendezett. 1932-1933-ban a Teréz körúti Színpad művészeti vezetője volt, 1934-1936-ban az Andrássy úti Színház rendezőjeként, főrendezőjeként dolgozott, közben a Fővárosi Operettszínházban és a Nemzeti Színházban is állított színre darabokat. 1939-től 1941-ig a Magyar Színház és az Andrássy úti Színház főrendezőjeként, 1941 és 1944 között az önállóvá vált Andrássy Színház igazgatójaként tevékenykedett.
„Azért mondom öregem, én tudom, hogy én nem vagyok az a kimondott szép ember, az a nem tudom, ugye… Inkább csinos vagyok. Tudniillik a vonásaim nagyon szépek. Figyeld csak meg. Én mindössze csinos vagyok.” (A papucshős, 1938. r.: Vaszary János)
A könnyű műfaj avatott művelője volt. Színházainak repertoárját főként hazai és külföldi vígjátékok, bohózatok és kabarék töltötték ki, rendezőként színre vitte saját műveit is (Ma éjjel szabad vagyok, A vörös bestia, Házasság, Angyalt vettem feleségül, Egy nap a világ, A pénz nem boldogít). A főbb női szerepeket előszeretettel osztotta családtagjaira, Piroska húgára, valamint feleségére, az ünnepelt színésznőre, Muráti Lilire, míg Gábor bátyja darabokat írt. Társulatába meghívta a korszak jeles színészeit: Bilicsi Tivadart, Bulla Elmát, Latabár Kálmánt, Somogyvári Rudolfot és Turai Idát. Vezetése alatt az Andrássy úti Színház felvirágzott, de Budapest ostroma miatt a színház végleg bezárt.
Az 1930-40-es években rendezőként és forgatókönyv-íróként is tevékenykedett, olyan sikeres filmek alkotótársa volt, mint az Egy éj Velencében, a Rád bízom a feleségem, a 3:1 a szerelem javára, az Édes bosszú, A papucshős, a Pofon az éjszakában, az Erénycsősz, a Házassággal kezdődik, az Egy nap a világ és mások.
A háború után őt és jobboldali beállítottságát sohasem titkoló feleségét nyilas-szimpátiával vádolták meg, többször letartóztatták és kihallgatták. Molnár Gál Péter a Criticai Lapokban így írt Muráti Lili életrajzával kapcsolatban: „Muráti Lili nem volt nyilas párttag. Szimpatizáns sem. Ha egyáltalán beszélhetünk pártszimpátiájáról, legfeljebb az Imrédy-féle Magyar Élet Pártjához vonzódhatott volna. Muráti társadalmi köreiben a nyilasok szalonképtelenek voltak. A színésznő azonban a Magyar Élet Pártjához sem tartozott. Vaszary sem. Muráti-pártiak voltak. Nem valószínű, hogy önmagukon kívül mélyebben érdeklődtek volna más iránt.”
1946-ban sikerült külföldre távozniuk. 1947-ben Spanyolországban telepedtek le, saját színjátszó társulatot is alapítottak. A színésznő többek között férje darabjaiban nyűgözte le spanyol közönségét. A szerző az emigrációban több színdarabot írt szerzőtársával, Álvaro de la Iglesia humoristával közösen. Haláláig kitartott a humoros színdarabok mellett, művei közül kimagaslik A meggyilkolt asszony esete című vígjáték.
Regényeket is írt. Az első még Magyarországon jelent meg 1942-ben Szajnaparti halandó címmel, de a többi már külföldön, némelyik több nyelven is (A macska felugrott az asztalra, Tubák csodálatos élete). Zörgetik az ajtót címmel 1950-ben adta közre naplóját, Kaland a vöröshajú lánnyal című regénye pedig halála után, 1990-ben jelent meg.
Vaszary egész sor színdarabot írt spanyol szerzőtársával, Álvaro de la Iglesia (1922–1981) humoristával. Színdarabjai közül kimagaslik A meggyilkolt asszony esete című vígjátéka. 1948-ban kezdett Spanyolországban dolgozni, haláláig kitartott a humoros színdarabok termelésénél.
A spanyol fővárosban érte a halál 64 éves korában, 1963. november 20-án. A madridi Almudena temetőben helyezték örök nyugalomra.
Ismertebb filmjei: Egy éj Velencében (1934), Rád bízom a feleségem (1937), 3:1 a szerelem javára (1937),Tokaji rapszódia (1937), Mámi (1937), Édes a bosszú (1937), A papucshős (1938), Párbaj semmiért (1940), Igen vagy nem? (1940), Tökéletes család (1941), Miért? (1941), Egy éjszaka Erdélyben (1941), Pofon az éjszakában (1941), Házasság (1942), Megálmodtalak (1943), Kölcsönadott élet (1943), Házassággal kezdődik (1943), Erénycsősz (1943), Egy nap a világ (1944)
