„Jól az eszembe véstem, hogy a komolyság illetlenség. Félni neveletlenség. Különbözni vétek. Szegénynek lenni szégyen. Kockáztatni ostobaság.” Február 1-jén ünnepli 80. születésnapját Végel László Kossuth-díjas író, újságíró, szerkesztő, a vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja.
Végel László a soknemzetiségű, akkor Magyarországhoz tartozó Szenttamáson született 1941. február 1-jén. Gimnáziumi tanulmányait Újvidéken végezte, majd az itteni egyetem magyar szakán tanult tovább, később pedig elvégezte a belgrádi egyetem filozófia szakát is. Újságírói pályáját újvidéki ifjúsági lapoknál kezdte, 1971-től a Magyar Szó Kilátó című irodalmi mellékletét szerkesztette, 1984 és 1987 között a belgrádi Politika színházi kritikusa is volt. 1965 és 1967, valamint 1968 és 1971 között az Új Symposion és az újvidéki Polja, 1987 és 1989 között a zágrábi Prolog szerkesztőbizottsági tagja. 1980-ban az Újvidéki Televízióhoz került, tíz éven át dramaturg, majd 2002-ig irodavezető volt. 2002 óta szabadfoglalkozású író, a Szépírók Társaságának tagja, publicisztikai írásai itthoni lapokban is megjelentek.
Majdnem minden műve, regényei, esszéköteteinek is nagy része Újvidékhez kötődik, ahogy egy interjúban megfogalmazta: „Mindig a város bűvöletében éltem. Itt küzdöttem és vitatkoztam, éltem meg kudarcaimat és sikereimet. Újvidék volt szellemi nyugtalanságom színhelye”.
„(Košice, Novi Sad) Teljesen át tudom érezni Márai Sándor megdöbbenését, amikor 1973-ban kézbe vette a Košice című könyvet. A szerzők úgy mutatták be Kassát, mintha ott nem is lett volna semmiféle komoly és színvonalas magyar kultúra, mintha abban a városban nem született volna jelentős magyar művészi érték. Márai ezt úgy élte meg, mint egy fájdalmas korbácsütést. Szinte naponta rándulok bele hasonló ütésekbe, amikor különböző újvidéki antológiák, almanachok és alkalmi kiadványok kerülnek a kezembe. Így van ez tartományi szinten is. Időnként összegyűlnek a magyar meg a szerb politikusok és jó asztaltársaságot alkotva a multikulturalizmusról cseverésznek. A szellemi világ haldoklik. Maradtak a kisebbségi sátrak, a sátortáborok, a kisebbségi törzsfőnökök, akik időnként feldíszítik a sátrakat és körbe ülik az asztalt.” (Végel László: Négyszemközt Máraival. Naplójegyzetek, 1992–2014)
Első regénye, a sok vitát kavart Egy makró emlékiratai című is az újvidéki Forum Kiadónál jelent meg 1967-ben. A pesszimistának bélyegzett mű, ahogy egy kritikus írta róla „az örökös kételkedés, a hitetlenség, az illúzióvesztés regénye”, amely a hatvanas évek Jugoszláviájában élő fiatalok sorsán keresztül mutatja be a társadalmi beilleszkedés képtelenségét.
1969-ben jelent meg első elbeszéléskötete Szitkozódunk, de szemünkből könnyek hullanak címmel, majd 1975-ben esszéi, A vers kihívása címmel. Első drámakötete, a Judit 1989-ben szintén a Forum Kiadónál jelent meg.
Az író saját bevallása szerint az Egy makró mellett három másik művére a legbüszkébb: az 1984-es Áttüntetések című regényére, amelynek hősei is az elveszett lényeget keresik az idő mindent alakító munkája ellenében, a 2000-es Exterritórium című dokumentumregényére, amely Újvidéken, az 1999-es NATO-bombázások idején született, s a 2003-ban megjelent Hontalan esszék című kötetére.
„Kutyaharapást szőrivel; iszlám vagy fasizmus, ez itt a kérdés, válasszatok, hallom a szónoki felszólítást, inkább a fasizmus, skandálja a tömeg, úgy van, ezeket a mondatokat gyakorolják a reality show szereplői, a műsorvezető jutalmakat oszt ki, én pedig a leghátsó sarokban lapulva csodálom a fegyelmezett posztszocialista karnevált, mivelhogy még a szocializmus alkonyán ellestem, hogy oda menekülve, vagy inkább ott rejtezkedve karneváli álarc nélkül kedvemre fürkészhetem a lefitymált valóságot, amely a szocializmusban, igaz szétrongyolódva, csak rejtjelesen, de legalább félig-meddig emlékeztetett a valóságra, hiszen annak tetemes részét titkos dossziékba rejtették, azonban a virágzó újdemokráciában sikerrel kivégezték.” (Végel László: Temetetlen múltunk)
Műveiben, regényeiben, esszéiben, publicisztikájában egyaránt gyakorta foglalkozik a mellőzöttek sorsával, a kettős vagy többes identitás kérdésével. Írásai többek között angol, német, szlovén, holland és albán nyelven is megjelennek, s minden könyvét szerbre is lefordították.
Munkásságát több rangos díjjal jutalmazták, 1995-ben Déry-díjat kapott, 2001-ben az Év könyve elismerést vehette át az Exterritóriumért, 2003-ban Füst Milán-díjjal, 2005-ben Pulitzer Emlékdíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, 2004-ben megkapta Újvidék város Februári díját. 2009-ben Kossuth-díjat kapott irodalmi munkásságáért, azokért az írásaiért, amelyek a kisebbségi vajdasági lét megragadó, epikus felidézését egyesítik a politikai gondolkodó elmélyült és szenvedélyes érvelésével. Végel László 2005-ben magyar állampolgárságot kapott.
