Vers a hétre – Ady Endre: Új Vizeken járok

Szerző: Kibelbeck Mara / 2013. november 18. hétfő / Kultúra, Irodalom

Előadásmódjában eleven szuggeráló erő él. Ahogy maga a költő is vallotta, nála a szimbólum „kivonata és megértése az életnek.” Új Vizeken járok című versével a héten 136 éve született Ady Endrére emlékezünk.

Nehéznek semmiképp sem volt nehéz válogatni erre a hétre a költők közül. Ő az, akit mindig minden hangulatban és pillanatban jó olvasni, akitől mindig minden pillanatban és hangulatban kap az ember – még akkor is, ha első olvasatra (vagy sokadikra) nem érti, mivel lett gazdagabb. Ady Endrére gondolva nem lehet mást tenni, mint az életet és a halált, a szerelmet és a szabadságot egyszerre ünnepelni.

Első jelentős kötetében, az 1906-os Új versekben négy ciklus van, a Léda asszony zsoltárai, a szerelemé, A magyar ugaron, a magyarságé, A daloló Páris, a szabadságé, és a Szűz ormok vándora, az élet pátoszáé. A kötetben található versek mindegyikében felsejlik (sőt fényesen kiviláglik) a költő géniusza, ám némelyik feléd nyújtja kezét, és nem kér, hanem parancsol. Ady elengedte magát, megengedte magának, hogy szabadon kísérletezzen, erős hangon keresse önmagát, és bár érződik a borgőzös energia, a delíriumos siettetés, nem enged a lázas hangnak, uralja azt.
Mi lehet ez erő az Új Vizeken járok esetében?
Maga Ady Endre.
„Én nem leszek a szürkék hegedőse, / Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:”
Ars poetica, miszerint nem hajol meg senki és semmi előtt, a saját útját járja.
Gondoljon bárki, bármit, költőnk nem alkuszik.
Hisz és bízik. Remél és tud. „Nem kellenek a megálmodott álmok” – inkább emelt fővel vállalja a szárnyalást.

Ady Endre versei közt sok olyan van, amely nehezen érthető, zilált, homályos, utalásokkal teli, egymással ellenkező elemekből összerakott bizonyos (általa érthető) formátlan formába. A találgatás, a sejtegetés, melyre a költő által utasítva vagyunk, különös utat törve jut el a mondanivalóig. Pilinszky a Vallomások című írásában így ír Adyról és művészetéről: „Ady és a modernitás? Számomra – mindennek ellenére – döntően és végérvényesen Ady a legjelentősebb modern magyar költő.”