„Nézz a szemembe s úgy felelj meg: / Van-e szívedben szeretet? / Köztünk barátság így lehet.” A magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, a nagy székely mesemondó, Benedek Elek versét ajánljuk.
Benedek Elek meséi, versei többnyire a gyerekeknek szólnak, azonban a felnőtt korba lépve is örömmel olvassuk, lapozzuk fel műveit. Oka van annak, hogy a megjelent kritikák, beszámolók, nekrológok írói mély szeretettel írtak róla, oka van annak, hogy nevének említésével meleg, mosolygással járó gondolatok merülnek fel bennünk. A 1930-ban így írt Sárközi György Benedek Elekről:
„Sohasem kérni és mindig adni, ritkán panaszkodni és gyakran vígasztalni: ezek a karaktervonások épúgy jellemezték magánéletét, mint nyilvános szereplését. De korántsem volt a naiv elképzelések örökké szelíd, mindenre rábólintó Nagyapója. Tudott haragudni is, ha az emberi alacsonyság ingerelte föl haragját s tudott megsértődni is, ha a lelkében élő igazságot sértették meg. Önmagáért ugyan sohasem állt ki, de annál többször másokért.”
Ezen a héten a 86 éve, 1929. augusztus 17-én elhunyt Benedek Elek meseíró, újságíróra emlékezünk.
BENEDEK ELEK: DAL A SZERETETRŐL
Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet.
Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala.
Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja,
Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere.
Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt –
– Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.
Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet – –
– Csudát művel a Szeretet.
