„És fél a szívem és a kezem reszket… / Hogy tudok ezentúl élni? / Ki tart meg jónak? Ki tart meg szentnek?” Ezen a héten a 138 éve született Erdős Renée gyönyörű vallomását ajánljuk.
Szembesülni önmagunkkal, vágyainkkal, érzelmeinkkel mindig félelemmel teli. Hangosan megmutatni önmagunkat, világgá kürtölni vágyainkat, érzelmeinket mindig bátorságra vall. Erdős Renée Arckép című verse nemcsak szerelemmel és erotikus szenvedéllyel teli beismerés, hanem aggodalmakkal és kétségekkel teli vallomás is. A költő tudta, a gyönyör, a boldogság, a kitárulkozás és a közvetlenség másnak elítélendő merészség: „És fél a szívem és a kezem reszket… / Hogy tudok ezentúl élni? / Ki tart meg jónak? Ki tart meg szentnek?”
„Hallatlannak tűnt fel, hogy egy nő méghozzá fiatal lány, hangosan, nyíltan, leplezetlenül meri kinyilvánítani szerelmének testiségét. A költőnő régi fogalma úgy volt megkonstruálva, hogy beszélhetett szerelemről, de csak mint légies, szende vágyakozásról, ábrándos sóvárgásról, de hogy ez a sóvárgás valami konkrétra, tényre vonatkozik!” – írja Schöpflin Aladár Erdős Renée-ről, aki minden előítéletet maga mögött hagyva nyíltan felvállalta és megfogalmazta érzéseit.
138 éve, 1879. május 7-én született Erdős Renée, aki erotikus költészetével és szókimondó, a nők vágyait nyíltan hangoztató írásaival botránkoztatta meg kortársait.
ERDŐS RENÉE: ARCKÉP
Megcsókolom a szemeidet,
Amiktől félek…
Megcsókolom a homlokodat
S benne a hallgatag évek
Titokzatos álmait sorra…
Rátapad ajkam sötét szemeidre,
Viharos homlokodra.
Végigkúszik ajkam arcodon
És megkeresi állad,
Szép nyakad, büszke vállad…
És fél a szívem és a kezem reszket…
Hogy tudok ezentúl élni?
Ki tart meg jónak? Ki tart meg szentnek?
Az ajkaidhoz nem merek érni –
Az ajkaidhoz nem merek érni – – –
