„Nem kis dolog volt, nem kenyér, / Nem haltunk meg az életér’, / Több volt ez annál: bús hazánk / Könyörgõ szemmel néze ránk.” / Ezen a héten az 1956-os forradalom hősei emlékére Füst Milán gyönyörű versét ajánljuk.
Verseivel talányos szimbólumok révén egy mitikus világot teremtett, lírája jelentősen hatott a következő költőnemzedékre. Drámahősei lelkük fantomjaival küzdenek, érzelmi és erkölcsi igényeik össze-egyeztethetetlensége semmisíti meg őket.
Ezen a héten az 1956-os forradalom hősei emlékére az 1888. július 17-én született és 1967. július 26-án elhunyt Füst Milán gyönyörű vallomását ajánljuk.
FÜST MILÁN: SZÓZAT A SÍRBÓL
Ne sírj értünk anyánk,
E föld oly porhanyó,
E föld most is hazánk
És benn nyugodni jó.
Ölelj, ölelj hát hûszívû hant,
Mind jó fiad, kit itt ölelsz alant.
Ne sírj értünk apánk,
Így elpihenni béke,
A szív mosolyog reánk,
Mert megküzdöttünk érte.
Ölelj, ölelj hát hûszívû hant,
Mind jó fiad, kit itt ölelsz alant.
Nem kis dolog volt, nem kenyér,
Nem haltunk meg az életér’,
Több volt ez annál: bús hazánk
Könyörgõ szemmel néze ránk.
Ölelj, ölelj hát hûszívû hant,
Mind jó fiad, kit itt ölelsz alant.
Napfény deríti hát szemünk,
E túlvilági fény nekünk
Egy lázas honnak árva népe
Borítá koporsónk fölébe.
Ölelj, ölelj hát hûszívû hant,
Mind jó fiad, kit itt ölelsz alant.
S ellenfelünk, gondold meg ezt.
Mi nem holtak vagyunk, de fény,
Mi láng vagyunk e földtekén
S öröktûz lesz e sírkereszt.
Ölelj, ölelj hát hûszívû hant,
Mind jó fiad, kit itt ölelsz alant.
