„Nem túl sok, de épp elég, / célod mostantól azért is / legyen lelkes haszonlesés, / ne oltsa ki a részt az egész,” Ezen a héten versével a 70. születésnapját ünneplő Garaczi Lászlót köszöntjük.
„1956 nyarán születtem. Sok mindennek kellett történnie, hogy megértsem, világrajövetelem folyamata sohasem fog véget érni. Mint a költészet: az ember szüntelenül átlépi önmaga szabta határait, hogy végül a legnagyobb tágassággal találkozhasson – ahol egészen új értelme van a személyesség és az irónia szavaknak.
Az irónia a hit birodalmába invitál, mert leszámol a látszattal: a lényeg negatív természetével. Az űr, amit maga után hagy: a lényeg csöndje – de nem a lényeg némasága.
»… azt az egy dolgot választom, hogy mindig velem legyen a nevetés. Egyetlen isten sem szólt semmit, hanem mindnyájan nevetni kezdtek.«
Ebben a birodalomban a boldogulás feltétele egy olyan nyelv, amelyben egy szó nem önmagát jelenti, hanem az összes többit, egy olyan nyelv, amely nem önálló közeg, hanem léthelyzet, amiben a költő folyamatosan »elszólhatja magát«.
Angol könyveket lektorálok az Európa Kiadó számára, közben a Bölcsészkar filozófia szakán tanulok. Kedvenc íróm: Robert Musil, kedvenc zeneszerzőim: Domenico Scarlatti és David Bowie. 1977 óta írok verseket, 1981 óta novellákat is.”
Garaczi László József Attila-díjas magyar költő, próza-, esszé, dráma-, forgatókönyvíró, műfordító 1956. július 17-én született Budapesten.
GARACZI LÁSZLÓ: ÜSTÖKÖS
A kancsal eget fürkészni
forogna lágyan permetezve,
nem kis baj, nem kicsi kín,
szőke zselé semmiség.
Szemeket lepecsételni
van tán titkos hermészi hályog,
lehunyni most, igen, ilyen
üres és erős állag az űr.
Nem túl sok, de épp elég,
célod mostantól azért is
legyen lelkes haszonlesés,
ne oltsa ki a részt az egész,
és hajnalonként arrafelé
a szürke égi mezőt – bocs,
egy kikötés, hogy épp mikor
az ész magadra mamlaszt –,
tehát a matt palasíkot amott,
de tényleg minden áldott nap
szúrja át egy fényes üstökös,
és aztán, igen, jöjjön ez,
puha párnák közt heverve
szépen felköszöntöd, ő pedig
incselkedve súgja füledbe,
mára még megkegyelmezett.
