„Ha felfakad benned az ének, / miként a forrás felfakad, / alázattal hajtsd meg fejed / s a dalnak, dalnak add magad!” Ezen a héten a 35 éve elhunyt Gazdag Erzsi gyönyörű versét ajánljuk.
Gazdag Erzsit az irodalmi köztudat gyerekversek és mesék, a Mesebolt népszerű szerzőjeként könyvelte el. Azonban munkásságában és költői pályájában a felnőtteknek, saját magának szóló versek is kitűntetett helyet foglalnak el. A nagy sikerű mesekönyvek szerzője nem vált hűtlenné a gyermekekhez, csak teret adott lírai énjének.
A közismerten jóra vágyó, minden olvasójának szeretetet nyújtó Gazdag Erzsi a személyes boldogság önfeledt örömével szinte sose találkozott, jegyzi meg Fodor András a költő Az utolsó szó jogán című kötet előszavában. Ennek ellenére kudarcait, fájdalmait bevallva a rá jellemző egyszerű képekkel keresi az útját: „A halálra Maradj odúdban! / Az életre: Ne félj, ne félj! / És önmagára, ha csüggedne: / Remélj! Remélj! Remélj!”
Gazdag Erzsi Budapesten született 1912. november 14-én Sebesi Erzsébet néven és 1987. február 9-én hunyt el Szombathelyen.
GAZDAG ERZSI: HA FELFAKAD BENNED AZ ÉNEK
Ha felfakad benned az ének,
miként a forrás felfakad,
alázattal hajtsd meg fejed
s a dalnak, dalnak add magad!
Kezdetben vala az Ige,
mit átzengett idők ívén.
Ez zengeti tovább a Szót
az emberiség idegén.
Ezt zendíti a költő újjá.
a teremtő-szót, a robbanót,
hogy kínban is csak ezt mondhassa,
ezt az öröktől mondhatót.
Ezért kiált a hegyre: Mozdulj!
Az áradásra: Csendülj!
A feketére: Válts fehérre!
A vízre: Vérré nemesülj!
A halálra Maradj odúdban!
Az életre: Ne félj, ne félj!
És önmagára, ha csüggedne:
Remélj! Remélj! Remélj!
