„Mielőtt meglátnám, mások hogy csinálják, – / Mondjam-é, hogy változtasd meg Nap a pályád?” Ezen a héten az 50 éve elhunyt Gellért Oszkár gyönyörű versét ajánljuk.
„Nincsen költő – még Ady Endre sem –, aki annyira összeforrott volna a Nyugat-tal, mint Gellért” – írja Babits Mihály.
„Az utóbbi években minden verse külön örömem volt. Valami fanyar életíz, erős és rejtett mezei gazok illata, a szenvedett lélek keserű párája hatott rám: a Lét üres és múló jelenségei mögött rejlő titok öntudatlan fölgőzölgése” – írja Móricz Zsigmond.
Az I. világháború idején Gellért a Pesti Hírlap szerkesztője, a hadijelentések kommentátora volt, a háború hatással volt ekkor már énközpontú, meditáló jellegű költészetére, egyre nagyobb hangsúlyt kapott a pacifista hang. Egyszerűnek tűnő kérdései nagyon is aprólékos, pontos képet kívánnak bemutatni: „Mondjam-é, hogy ficánkoljon a / Nap fényén virág s féreg / S szivem köré nőjjön kéreg? / Mondjam-é?”
A Kossuth-díjas költő, a Nyugat egykori szerkesztője 135 éve, 1882. szeptember 10-én született és 60 éve, 1967. december 16-án halt meg.
GELLÉRT OSZKÁR: FOHÁSZ A KIHŰLT CSATATÉREN
Mielőtt meglátnám, mások hogy csinálják, –
Mondjam-é, hogy változtasd meg Nap a pályád?
Mondjam-é, hogy bukdácsolj Föld, ne legyen a Fény vezéred?
S mázoljad Hold feketére a pirossat, a fehéret,
Mondjam-é?
S mielőtt én is úgy, ahogy ők csinálják,
Mondjam-é, hogy billenjen föl Agy a gályád?
Mondjam-é, hogy tornyosuljon drága véred?
S mondjam-é, hogy amit kérek, semmi több csak drága méreg:
Drága téboly?
Mondjam-é?
S mondjam-é, míg csurgó sebem bugyolálják,
Mondjam-é, hogy zökkentsd vissza Agy a gályád?
Mondjam-é, hogy ficánkoljon a Nap fényén virág s féreg
S szivem köré nőjjön kéreg?
Mondjam-é?
(1917)
