„Ki vagy Te? Mi vagy Te? / Hogy kerülsz utamba? / A kezdet s a vég vagy, / ómega és alfa?” Ezen a héten a 93 éve született Gergely Ágnes gyönyörű versét ajánljuk.
Gergely Ágnes prózai és a költői életműve egységet alkot, a verseskötetek és a regények egymásra vetülve adják ki írói világának hiteles képét. Ezt egészítik ki esszéisztikus igényű, egyedi műfajú memoárjai: egy riportnapló, egy esszénapló és egy tárcanapló.
Gergely Ágnes 93. születésnapján egy különösen súlyos és elgondolkodtató versét ajánljuk. A Zsoltár női hangra az élet nagy, megválaszolhatatlan kérdéseivel szembesít: mi formál bennünket, miért törünk össze, és vajon áldás vagy átok az, ami végigkíséri sorsunkat. A vers végén pedig megszületik a legnehezebb kérés is: a megbocsátás.
Gergely Ágnes Kossuth-díjas költő, prózaíró 1933. október 5-én született Endrődön (ma: Gyomaendrőd).
GERGELY ÁGNES: ZSOLTÁR NŐI HANGRA
Ki vagy Te? Mi vagy Te?
Hogy kerülsz utamba?
A kezdet s a vég vagy,
ómega és alfa?
Elterülsz a testen,
uralkodsz a lelken,
amiképp az agyag,
gyúródunk kezedben.
Ahogyan a kő is,
ha szobrász faragja,
roppanunk kezedben,
mely a halált adja.
Ha kovács kezében
tűz éri a vasat,
ha bensőnket éri,
lelkünk kettéhasad.
Amikor a hajós
a horgonyt kiveti,
nem tudja, a hajót
milyen sors követi.
Ahogy az üveget
izzítja a mester,
átlátszó életünk
felizzik az esttel.
Miképpen a szőnyeg
a szövő kezében,
eldurvul az álmunk
a magányos éjben.
S mint az ezüstműves,
ha gyötri a műve,
agyát is, kezét is
feszíti a bűne.
Ki vagy Te? Mi vagy Te?
Áldás vagy? Csak átok?
Ha kezdet és vég vagy,
mondd azt: Megbocsátok.
