„Madár dalol itt valahol / Én azt hiszem hogy a te lelked / Virraszt közöttünk ránkhajol / S tépett bakáknak énekelget” Ezen a héten a 102 éve elhunyt Guillaume Apollinaire gyönyörű költeményét ajánljuk.
Az írásban egyre nagyobb sikereket elérő Apollinaire a képzőművészettől sem szakadt el: 1913-ban rövid időre csatlakozott a Marinetti-féle futurista mozgalomhoz, és ekkortájt kezdte írni képverseit, amelyek a Kalligrammák című kötetének anyagát alkották. A kötet 1918-ban jelent meg a Mercure de France kiadásában, Picasso Apollinaire-rajzával, a következő alcímmel: “A béke és a háború versei (1913-1916)” – olvasható a Kalligrammák c. kötetben.
A Guillaume Apollinaire versei kötetben a Kalligrammák kötet ajánlójában így írnak a kötetről: a kötetben „akad néhány vers, melyet még a háború előtt írt, de jórészük 1914 júliusa után, többségük a harctéren született. Többségükben oldottabb, kötetlenebb költemények, mint a Szeszek darabjai; nagy teret kapnak az ún. „poeme-conversation”-ok, vagyis a párbeszédeket, az utcán ellesett szövegeket megfogalmazó versek, s még inkább a kalligrammák, amelyeket Apollinaire eleinte „lírai ideogramm”-oknak nevezett. A költő az antik költészet képverseit idézi fel, új ötletekkel, új leleménnyel gazdagítva a formát… Apollinaire azt tervezte, hogy a színt is segítségül hívja a versek kifejezőképességének emeléséhez, de azután – talán nyomdatechnikai okokból – ettől a szándékától elállt.”
Guillaume Apollinaire francia költő 1880. augusztus 26-án Rómában született és 1918. november 9-én Párizsban hunyt el.
GUILLAUME APOLLINAIRE: MADÁR DALOL
UN OISEAU CHANTE
Madár dalol itt valahol
Én azt hiszem hogy a te lelked
Virraszt közöttünk ránkhajol
S tépett bakáknak énekelget
Hallgasd csak oly szeliden búg
Nem is tudom hogy melyik ágon
Teli dalával minden út
Bármerre járok e világon
S mit is mondhatnék lélek ez
De dallá lett s dalol a fáról
S a szívből égi rózsa lesz
Mit is mondhatnék e madárról
Bakáknak ő a szerelem
Az én szerelmem mint a rózsa
Oly szép leány és csak nekem
Dalol a kék madár ma róla
Ó kék madár oly kék vagy mint
Égi szerelmem szíve bájos
Gyöngy éneked kezdd el megint
A távol kattogó halálos
Gépfegyvereknek is ne félj
Talán csak csillag hull sziszegve
Az éjre nap jő napra éj
Kék szerelem hajlik szívemre
(Radnóti Miklós fordítása)
