„Szeretni kell a csalfa köd-eget, / Szeretni kell száz csillag enyhe képét,” Ezen a héten a 114 éve született József Attila, a XX. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakjának a versét ajánljuk.
József Attila első verseskötete, a Szépség koldusa Juhász Gyula meleg ajánló szavaival jelent meg Szegeden (József Attila 1922-ben 17 éves gimnazista volt volt!). Juhász Gyula így üdvözölte a fiatal költőt: „József Attila Isten kegyelméből való költő, ezt meg lehet és meg is kell mondani és nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, amelyeknek beváltása és – ez nem csak és nem mindig a költőn múlik egészen – őt a jövedő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni.”.
A néhány tucat vers, melyek szegedi és makói lapokban, majd a budapesti lapokban jelentek meg, igazolták Juhász Gyula szavait. József Attila már fiatalon meg tudta fogalmazni érzelmi forrongásait, vágyálmait: „Csókolni kell az élet-mart sebet, / Csudálni kell a lányszem tiszta kékét,”. Ekkor még saját útját keresve az általa elsőként tisztelt Nyugat költőinek – Adynak, Kosztolányinak és különösen Juhász Gyulának – a hatása érződik.
József Attila 1905. április 11-én született Budapesten és 1937. december 3-án hunyt el Balatonszárszón.
JÓZSEF ATTILA: ÉNEK MAGAMHOZ
Szeretni kell a csalfa köd-eget,
Szeretni kell száz csillag enyhe képét,
Fölnézvén a szív könnyebben feled
És föltalálja tán az örök békét
Csókolni kell az élet-mart sebet,
Csudálni kell a lányszem tiszta kékét,
Dalolni kell a bánatok felett
S nem kérdni, hogy vén Földünk meddig ég még.
Tisztelni kell az öregek kezét,
Símogatni az ifjúság fejét
És bátor hittel élni, ölni, csalni.
Halotti torban folyjon drága bor,
Nem szabad sírni soha, semmikor
S ha halni kell, hát vígan menjünk halni.
(1922. aug.-szept.)
