Vers a hétre – Kányádi Sándor: Érzelmes költemény

Szerző: Lázár Zsanett / 2021. május 10. hétfő / Kultúra, Irodalom

„falvak városok / utcák nevét tudtam / s hidakét / földrészeket jártam be” Ezen a héten 92 éve született Kányádi Sándor versét ajánljuk.

„Költészete töretlenül hiteles: megformáltságban, nyelvében, versszerkesztésében sohasem haladta vagy előzte meg azt a szintet, melyet érzelmileg, gondolatilag birtokolt, idegen vagy félidegen felségvizekre sohasem hajózott, mindenkor az általa teljességgel birtokba vett világról írt, arról, amelyikben teljességgel otthon volt. Az ív, amelyet költői pályájával megrajzolt, talán példa nélküli: a 19. században gyökerező líra szinte észrevétlenül válik huszadik századivá, a falusi, paraszti világ európai horizontúvá, egyetemessé; az egyszerű élménylíra bölcseleti, létfilozófiai költészetté” – írja monográfusa, Pécsi Györgyi.

Tanít és tanul, veled van és hátrahagy. Kányádi Sándor, aki szívesen ismerte meg gyermek és felnőtt olvasóit egyaránt, egyszerre elevenítette meg a múlt, a jelen és a jövő világát: „emlékezzél meg hát rólam is egyszer / te huszonegyedik századi / szelíd kecskepásztor / míg félkönyökre dőlve / egy tisztáson szalonnázol”.

Böjte Csaba fogalmazása szerint Kányádi Sándor komolyan vette a maradandó gyümölcs termésére biztató isteni intelmet: irányadó értékeket fogalmazott meg. „Alkotó, értékteremtő, békességet és szeretet sugárzó, életigenlő és a gyermekek felé mindig szeretettel ó forduló egyéniség volt. Ezt is érdemes lenne a költőtől megtanulni” – mondta a ferences rendi szerzetes.

Kányádi Sándor, Kossuth-díjas költő, író és műfordító, az erdélyi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja 1929. május 10-én született Nagygalambfalván Romániában és 2018. június 20-án hunyt el Budapesten.