„Aki ma hallgat, mondta már: igen – / Koslattam szenvedélyek mentiben, / Figyeltem éjszakákon a szivem, / Aludtam: nem, és egyeztem: igen.” Ezen a héten a 33 éve elhunyt Márai Sándor gyönyörű versét ajánljuk.
Csak kevesen tudják, hogy Márai Sándor, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb prózaírója, költőként kezdte pályafutását. Már 14 éves korától rendszeresen írt verseket, melyek többnyire meg is jelentek. 18 éves, amikor Emlékkönyv című első kötetét közreadja, s 1921-ben kiadott Emberi hang című verseskönyvét már az ifjú Szabó Lőrinc méltatja a Nyugatban- olvashatjuk a Helikon Kiadó gondozásában 2004-ben megjelent verseskötet ajánlójában.
„Verseiből egy nagyon tehetséges költő alakja bontakozik ki előttünk, aki érti a kor szavát és látja a társadalom vergődését, az egyéni és kollektív érzelmek és célok összeütközését – írja Szabó Lőrinc. – Modern, de ítélete meglehetős józan, mert nem szertelenkedéssel akarja magára hívni a figyelmet. Prózai és rímes költeményei gazdag, szépzengésű forrásból fakadnak és már téma szerint is színesek és változatosak. (…) Kifogásolni való tulajdonképpen csak az az egy, hogy teljesen a mai német líra hatása alatt áll, verseinek olvasása közben elsősorban Werfelre és a Werfelben is meglévő, mérsékelten expresszionista hatásokra gondolunk.”
Márai Sándor 1900. április 11-én született Kassán és 30 évvel ezelőtt, 1989. február 21-én hunyt el San Diegóban. Ezen a héten rá emlékezünk.
MÁRAI SÁNDOR: TISZTA TÁBLA
Aki ma hallgat, mondta már: igen –
Koslattam szenvedélyek mentiben,
Figyeltem éjszakákon a szivem,
Aludtam: nem, és egyeztem: igen.
Bámultam morgue-ban holtak vén fejét,
Választottam a dolgok jobb felét.
Kitértem, vártam, hunytam a szemem,
Kószáltam emberek közt nesztelen,
Szagoltam embert, bort, követ, ruhát,
Tagadtam egyszeregyet és csodát,
Hittem a földet s hittem a vizet.
Én vallom, hogy igen és hogy hiszek,
Vallom a Tátrát és a két kezem,
A nők szagát és azt, hogy vétkezem,
A csöndet és az őszesti derűt,
A félreállót és az egyszerűt,
Vallom a férfit, kinek szava fogy:
És minden egyszerűbb lesz valahogy.
