„Akinek bűne, azt a bestét / Isten haragja verje meg, / Bélpoklos lelkinél a testét / Még égetőbben lepje seb!” Ezen a héten a 143 éve született Móra Ferenc szenvedélyes versét ajánljuk.
Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a szegedi múzeum igazgatója lett Móra Ferenc. A múzeum igazgatása, amit haláláig végzett, mellett sem mondott le az írásról. József Farkas a háborúellenes irodalomról író Móráról és háborúellenességéről így írt:
„E versében Móra már nemcsak a háború embertelenségét ítéli el, mint korábbi költeményeiben, de észreveszi a háború előidézőit, okozóit, vérszívóit is és tőlük kéri számon az emberiség gyötrelmes szenvedését. Míg korábbi háborúellenes költeményeiben inkább csak egy-egy helyzet vagy alak ábrázolásán keresztül juttatja kifejezésre tiltakozását, itt már közvetlenül foglal állást. Ez a szenvedélyes állásfoglalás átforrósítja hangját; a milliókkal együttérző költő gyűlöletének heve fűti a költemény sorait.”
A 20. századi magyar próza kiemelkedő alakja 1879. július 19-én született Kiskunfélegyházán és 1934. február 8-án halt meg Szegeden.
MÓRA FERENC: MILLIÓK ÉNEKE
szerte a világon, ahol nyomorúság van és szenvedés
Akinek bűne, azt a bestét
Isten haragja verje meg,
Bélpoklos lelkinél a testét
Még égetőbben lepje seb!
Ajtót ne nyisson senki rája,
S ne kapjon egy ital vizet,
Éjféli órán rémek árnya
Legyen ki értünk megfizet!
És legyen éjfél minden óra,
Ami még hátra van neki,
Rezzenjen össze minden szóra,
Mely útját hozzá megleli.
És minden szó, amely reá hull
Legyen tőr, bomba és gyilok,
S legjobban féljen önmagától
Míg végórája ütni fog!
Egész házából ne maradjon
Csak két gerenda, s abba szeg,
S bitót neki abból faragjon,
Ki szívének legkedvesebb!
S mikor imára hajlik térde,
Nevetve akkor kösse fel,
S aki gyilkosnak mondja érte
Száradjon az a nyelv is el!
Mit kínok látomása gyötrött,
Maradjon nyitva két szeme,
S akárhol ásnak néki gödröt
A föld ne légyen nyughelye.
Lelkét magába ne fogadja
Maga a kénköves pokol,
Sátánhad kézről-kézre adja
Míg utálattól fuldokol.
A történelem ha mesét mond
Nevét magából köpje ki,
Avagy emléket a szemétdomb
Sarából építsen neki.
S kik lesznek eljövendő népek,
Rá mind szégyen jelet tegyen,
S használják minden nemzedékek
E szó helyett, hogy: förtelem.
(1917)
