„Van minden szívnek titkos rejteke, / Amelybe senki nem láthat bele; / Hisz magad elül is takargatod, / Hogy akaratlanul mit tartasz ott.” Ezen a héten a 146 éve született Móra Ferenc versét ajánljuk.
Móra Ferenc a gyermekirodalom egyik legfényesebb csillaga – nemcsak azért, mert meséi és regényei generációk számára nyitottak utat az olvasás örömei felé, hanem mert minden sorából emberség, együttérzés és halk bölcsesség árad. Talán ez a titka annak is, hogy a „Van minden szívnek…” soraiban megfogalmazott mély igazságok időtlenül hatnak ma is.
De Móra Ferenc a felnőttek szerzője is. Ritkábban előkerülő verseiben a férfilétről, érzelmekről, szenvedélyről, gyermeki rácsodálkozásról szól, nem elhagyva a rá jellemző dallamosságot, játékra hívást: „Próbálod véle szíved rejtekét, / Örülsz neki, hogy fordul benne még- / Csak akkor kell sirnod keservesen, / Mikor már csak hamut lelsz odabenn.”
A 20. századi magyar próza és líra kiemelkedő alakja 1879. július 19-én született Kiskunfélegyházán és 1934. február 8-án halt meg Szegeden.
MÓRA FERENC: VAN MINDEN SZÍVNEK…
Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele;
Hisz magad elül is takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott.
Hanem azért sokáig érezed
A fojtott sírást, halk lélegzetet
Átaltörni a titkos rejteken.
De valahára mégis csend leszen.
Haladsz tovább s többé eszedbe sincs,
Hogy ama rejtett zugba betekints;
Hogy kulcsa hol van, el is feleded,
A zárt pedig a rozsda eszi meg.
De egyszer aztán, egy ködös napon,
Ha fojtogat az életunalom,
Nem is tudod, hogyan, véletlenül
A pókhálós kulcs elibéd kerül.
Próbálod véle szíved rejtekét,
Örülsz neki, hogy fordul benne még-
Csak akkor kell sirnod keservesen,
Mikor már csak hamut lelsz odabenn.
(1905)
