„mit ér a hímes perzsaszőnyeg / s a pontos óra a falon, / mit ér a szerelem…” Ezen a héten Móricz Zsigmond születésének 136. évfordulóját ünnepelve az író egyik kivételesen elgondolkodtató versét ajánljuk.
A 20. századi realista prózairodalom egyik legnagyobb alakja nem kizárólag történetek elmesélése során vallott, és tárta ki érzelmeit, gondolatait. Móricz Zsigmondot jól ismerjük, mint prózaíró, de mennyire ismerjük a költőt? Az Iciri-piciri című klasszikus gyermekverse talán az egyik legismertebb a magyar irodalomban, de Móricz számos nagyszerű, Ady műveivel egyszerre említhető költeményt is hátrahagyott. Schöpflin Aladár így ír barátjáról és munkatárásról a Nyugatban:
„Mit jelent Móricz Zsigmond a magyar életben és irodalomban? Mit adott a világnak? Mennyiben volt neki érdemes dolgozni, szenvedni, harcolni?
Ötven kötet könyv áll a mérlegen. Ezeknek súlya, története, hatása adja ki az egyenleget.
Móricz Zsigmond mást és másként írt, mint minden más magyar író elődje. Ezt tudja mindenki. Akik bámulói, azok ezért bámulják, akik ellenfelei, ezért ítélik el. De miben áll ez a más és másként? S ennek a kérdésnek az eldöntésével eldől az is, a bámulóknak volt-e igaza, vagy az ócsárlóknak.”
Szenvedély és bújtatott erotika, egyenesség és szembesülés, Móricz Zsigmond költészete – hasonlóan prózájához – nem ámítani kíván, hanem „De megmaradni, / csak megmaradni, / az Élet ruháján sejtporul…”
MÓRICZ ZSIGMOND: CSAK MEGMARADNI
A semmibe lezuhanónak
mit ér a csillagok zenéje,
mit ér a rét híme,
az erdők állata,
mit ér a gondolatok ereje,
az évmilliók szózata,
mit ér a hímes perzsaszőnyeg
s a pontos óra a falon,
mit ér a szerelem…
Csak egy kell:
csak egy perc még!
S még egy
és még csak egy…
csak a percek rebegve könyörgött sora…
Összehúzódni a semmiségig:
De megmaradni,
csak megmaradni,
az Élet ruháján sejtporul…
(Budapest, 1920. 02. 06.)
(A közlés időpontja: 1925. 01. 01.)
