„– S egyszerre, mint gyors, villanó varázs / egy kicsi szó hullott elém: karácsony” Ezen a héten Nemes Nagy Ágnes gyönyörű ünnepi vallomását ajánljuk.
Nemes Nagy Ágnes érzékenységében is objektív, ünnepi hangulatában is bölcs. A látszólagos szenvtelenség, távolságtartás, hűvös józanság és csillogó intellektus mögött azonban kimondhatatlan szenvedély, érzelmi vihar parázslik lírájában: „Csak álltam szürkén, szürke ég alatt. / – S egyszerre, mint gyors, villanó varázs / egy kicsi szó hullott elém: karácsony, / mint koldus kézbe illatos kalács.”
Nemes Nagy Ágnes Karácsony című versének keletkezéséről Ferencz Győző írja:
„Nemes Nagy Ágnes verse a kanadai Winnipeg városában kiadott Kanadai Magyar Újság 1967. december 19–22. számában jelent meg. Kötetbe nem sorolta, kézirata nem került elő, az újságkivágás a költő hagyatékában maradt fenn. Nincs adat róla, hogy Nemes Nagy Ágnes hogyan került kapcsolatba a magyar emigráns lap szerkesztőségével, hogyan juttatta el a kéziratot Kanadába.”
NEMES NAGY ÁGNES: KARÁCSONY
Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.
Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
– S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.
Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.
