„az álmodás, az ébredés, / ez itt gyümölcs, ez itt madár, / ez itt az ég, ez itt a nyár.” Ezen a héten Nemes Nagy Ágnes nyári versét ajánljuk.
Nincs magyarázat rá, miért érint meg egy vers, és egy másik miért nincs hatással rám. Nemes Nagy Ágnes versei közül viszont nehéz választani; nincs köztük egy sem, amely ne érintene meg. Költészetében szigorúan tartotta magát a racionalizmushoz, a legkisebb kilengéstől is irtózott. A látszólagos szenvtelenség, távolságtartás, hűvös józanság és csillogó intellektus mögött azonban kimondhatatlan szenvedély parázslik lírájában. Játékosságában is az egyenesség, az irányítás jelentkezik: ;„Hogy mit láttam? Elmondhatom. / De jobb lesz, ha lerajzolom. / Megláthatod te is velem, / csak nézd, csak nézd a jobb kezem.”
„Kemény és szigorú tanár, sugárzóan okos, minden lazasággal szemben türelmetlen költő volt Nemes Nagy Ágnes. Sebeket osztott, és még súlyosabb sebeket kapott” – írja róla Takács Zsuzsa a Jelenkorban, majd úgy folytatja: „…Nemes Nagy látomásos költő. Menekül a zene felforgató hatásától, kerüli a zene szirénénektől hangos partszakaszait. Versszobrai, épületei, sziklái, kövei, vitorlavásznai, a gigantikus építkezés föld-kráterei, mint gyakorlott sebesültek viszont éberen figyelnek.”
Nemes Nagy Ágnes Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista 1922. január 3-án született Budapesten és 27 éve, 1991. augusztus 23-án hunyt el Budapesten.
NEMES NAGY ÁGNES: NYÁRI RAJZ
Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De jobb lesz, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.
