„Szemed szivem egész körülveszi, / édes táncával körülrepdesi, / idő dicsfénye, biztos éji bölcső;” Ezen a héten a 121 éve született Paul Éluard szívszorítóan szép versét ajánljuk.
Költői nyelvének festőisége utal a képzőművészete iránti vonzalmára. Lírájában, publicisztikájában a világ átalakításának pátosza kapott hangot. Hegedűs Géza így ír róla:
„Kevés költő tudott olyan áttetszőén tiszta és teljes hangon szólni a szerelemről, mint Éluard; sohasem egyik vagy másik nőről szólt – észrevehetetlen az átmenet Gálához és később Nush-hez írt versei között, aki 1929-től 1946-ig, tizenhét éven át volt élettársa -, mindig magát a nőt, magát a szerelmet formálta meg.”
Ezen a héten az 1895. december 14-én született Paul Éluard szürrealista költő versét ajánljuk.
PAUL ÉLUARD: SZEMED
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.
Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, szinek forrásai.
Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfió-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.
(Forította: Somlyó György)
