„Magányos, ódon parkban a havon / Két árny sétál az éjben, ballagón.” Ezen a héten a 120 éve elhunyt Paul Verlaine Érzelmes dialóg című gyönyörű versét ajánljuk.
Paul Verlaine a századvég egyik legnagyobb hatású francia lírikusa. Költészetén mély nyomott hagyott szerencsétlen sorsa, hányatott élete. Életművében nagyon sok törekvés és szín találkozik: őszinte és bátor valóságlátás, vallásos-misztikus érzés, kendőzetlen erotika, dekadens fáradtság, futó hangulatok rögzítése, néha felszínes szentimentalizmus is. A verset sokadszorra is elolvasva rájövök, hogy a kérdések – Kik szerepelnek az Érzelmes dialóg című versben? Kinek írta a költő a verset? – nem számítanak, mert a válaszokat önmagában találja meg mindenki. 1911-ben a Nyugatban Szabó Dezső így ír Verlaine-ről:
„Szegény, egész életében pazarul ajándékozta életét. És mindig csak szenvedést kapott azért, hogy szeretni született. Szerette feleségét egész életével s ez egész életének fájó alaphangja lett. Szerette Rimbaud-t s ezért a világ megköpte: Rimbaud pedig kihasználta és azután otthagyta. Szerette Lucient, ez meghalt. És akkor elárvult szeretetét odaviszi az utcalányok közé, kik kizsákmányolják.”
Ezen a héten a 120 éve, 1896. január 8-án 51 éves korában elhunyt Paul Verlaine versét ajánljuk.
PAUL VERLAINE: ÉRZELMES DIALÓG
Magányos, ódon parkban a havon
Két árny sétál az éjben, ballagón.
Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély,
Alig hallatszik, hogy mit is beszél?
Magányos, ódon parkban a havon
Két árnyék révedez rég múltakon.
– Eszedbe jut-e még a mámorunk?
– Hogy gondolod, oly messze már a mult!
– Nevemre néha nem dobban szived?
Lelkemről álmodsz olykor? – Azt hiszed?
– Ó üdvösségünk tűnt szép napjai,
A boldog csók! – Volt benne valami!
– Mily mély hitünk volt és mily kék egünk!
– Elszállt a hit, a komor égbe tünt!
(fordította: Juhász Gyula)
