„A fagyott hó helyén most / vizes a párkány, / vizesen ragyog!” Február első napján Petri György gyönyörű versét ajánljuk.
Nem kizárólag egy évforduló, egy ünnepi alkalom szükséges ahhoz, hogy egy költő művét felidézzük, leggyakrabban egy hangulat, egy emlék is elég. Petri György költészete egyszerre megragadja a nyers valóságot és a körülöttünk lévő szépségeket, a meg nem fogható világot: „Aláfolyik az ablaküvegen / az eleven / víz.”
„Petri György lírája az őszinteségnek újfajta értelmet ad – annak lényegét a legmélyebb érzések, gondolatok kimondása helyett az ideológiai megrendülés, a létszemléleti változások poétikai következményeinek vállalásában, levonásában mutatva föl” – írja Keresztury Tibor Petri Györgyről szóló monográfiájában.
A kissé mélabús hangulatú Februári hajnal nekem most a tavaszt juttatja eszembe, azt a tavaszt, mely még csak kacsintgat felém.
PETRI GYÖRGY: FEBRUÁRI HAJNAL
A fagyott hó helyén most
vizes a párkány,
vizesen ragyog!
Csöpögnek a méteres
jégcsapok.
Ó, lassú, szép, könyörtelen
fogyatkozás.
Aláfolyik az ablaküvegen
az eleven
víz.
