„Micsoda éjszaka… ha szemem lehunyom / havas járda kezd özönölni. / De fázom nélküled! Csak szemhéj alatt” Ezen a héten a 75 éve született Petri György versét ajánljuk.
Petri György már életében klasszikussá vált. Annak ellenére, hogy előszeretettel mondott ellent mindennek, ami „hagyomány”, ami „politikailag korrekt”, ami „népszerű”, ami „muszáj”. Már első verseskötete végén olyan „ars poetica” (Horgodra tűztél) olvasható, amely a Kelet-Európában tradícióvá lett váteszszerep és a vele járó kiválasztottság-tudat pózán ironizál. Petri egész nemzedéke kiábrándultságának tudott reprezentatív módon hangot adni.
A Várady Szabolcs által szerkesztett Összegyűjtött versek címet viselő kötetbe eddig kiadatlan versek is helyet kaptak.
Petri György 1943. december 22-én Budapesten és 2000. július 16-án hunyt el Budapesten.
PETRI GYÖRGY: [MICSODA ÉJSZAKA]
Micsoda éjszaka… ha szemem lehunyom
havas járda kezd özönölni.
De fázom nélküled! Csak szemhéj alatt
áramló járda hófehér hadarása,
csak egy felkiáltás Te drága!,
egy szégyenlős, lefulladt,
oly szűk torokból, mint egy gyűszü-lyuk
égvefelejtett villany vádbeszéde
ajtórésből, futnifelejtett járda micsoda
éjszaka volt, miféle villanyfény
szűköl a szűk lyukon préselődik a résből
résen van mint a kiáltás miféle
szál szakad el szakadatlan
miféle drága Te miféle hóizé
a villanyfény
takarószobrok párnaszobrok
A villanyfény! kiáltja hangosan
holmi szertartásmester az ajtószárny
kitárul de a járda vágtat be
valami tévedés veled a járda
és csupa hó vagy csupa hó a kabátod
bolyhai, szemöldököd szempilláid
friss hó a hajadon de most látom mezitláb
s a szétnyílt kabát alatt meztelen vagy
s hogy jössz felém még ott is hópihék!
még ennyit látok aztán
felágaskodik a bejáratot
keresi keres téged nem igazítja kéz
mert feszülünk egymás keresztje Krisztusa
széttárt karokkal tenyerembe
körmeid mint szög
