„A férfi, aki bejött a hidegről, / zavarban volt: hogy is lesz ez most? / Lehet, hogy többet nem kell fáznia?” Játék a fantáziával, szembesülés a világgal? Ezen a héten, Petri György születésnapján a karácsonyt is ünnepeljük.
Újra és újra felmerül bennem: mennyit, mit és hogyan érdemes megmagyarázni egy versből? Talán csak a vers írója tudja, miről írt, mire gondolt és mit érzett, talán csak a vers maga tudja, mikor, mit kíván átadni olvasója számára. A nehezen szerethető, ám nagyon szeretett Petri György verseivel mindig, minden élethelyzetben adni kíván. Méghozzá önző módon. Mert a maga a költő is adott magának, kielégítette vágyait a vers megírásával. Így a kör tökéletessé vált: a szeretet, a vágy, a valóság és a fantázia találkozott.
Petri John le Carré világhírű angol kémregényíró iránti rajongása köztudott. A kérdés persze adott: mivel érinthette meg Petrit a kémregény főhős George Smiley, miért benne, az angol író regényhősében talált rá költői alteregójára? Mennyiben találta meg egymást és hol találkozott a főhős és a valós személy, a képzelet és a valóság? Hogyan lehet a szeretet ünnepét egy hidegháborús kémregénnyel egy lapon említeni? Petrinek sikerül, méghozzá a legtökéletesebb képet adva: önmagát bemutatva búcsúzva és köszöntve.
PETRI GYÖRGY: SMILEY KARÁCSONYA
Még kellemesen langyos
volt a kannában a tea.
A férfi, aki bejött a hidegről,
zavarban volt: hogy is lesz ez most?
Lehet, hogy többet nem kell fáznia?
Vagy legyen inkább kibogozhatatlan
minden? Csússzanak egymásba a részletek?
Becsússzon egy hiba?
Kisvártatva ötven lesz. Aztán hatvan?
Kérdéses, hogy lesz-e legközelebb.
Minden menedék: csapda is lehet!
Ez is? Ez a szoba?
Ez is. Csak tételről tételre mindent
– mint revizor hamis csődtömeget.
Minden, amit megmenthet, ami megment:
csak az abszolút bizalmatlanság lehet.
Ami nem fél, hogy valaha fölenged,
és amit – épp ezért – veszélytelen melenget:
körül egy szoba,
belül, kevés tejjel,
egy csésze fahéjas tea.
(1995)
